Hmm..nem is tudom hol kezdjem! Most, mondhatnám azt, amit mindenki más, hogy eléggé átlagos élete volt. Volt egy anyukája, apukája és testvérei. Suliban sok mindenkivel megismerkedett, népszerű is volt valamennyire.
De nem..sajnos nekem azért ennél bonyolultabb életem volt. Na, de kezdjük is az elején!
1994. április 19-én napvilágot láttam én, Lisa Darwin. Szerencsésnek vallhattam magam, ugyanis rendkívül szerető családba születtem meg. Volt 1 nővérem, ráadásul még 1 bátyám is. Nem voltak a leggazdagabbak, de hisz nem is ez a lényeg.
Legalábbis..én azt hittem!
Mikor 4 éves lettem, eléggé nehezen fizették a számlákat és a külön órákat a szüleim. Nem mutatták ki előttünk, de már a testvéreim véleményem szerint akkor is sejtették, hisz már idősebbek voltak.
Egyik nap mikor otthon volt az egész család, csöngetett valaki. Apa lassan felállt a kanapéról, majd eléggé lassan az ajtó felé vette az irányt. Mikor bejöttek nem tudtam kik lehetnek ők, csak azt láttam, hogy komor tekintetük volt és kék egyenruhában voltak. Azt megállapítottam azonnal, hogy nem valami barátságosak. Nem értettem miről beszélhetnek, de anyukám csak sírt és sírt. Apukám még sosem láttam így, de most ő is bekönnyezett. Mi folyik itt, mit történik? Anya csak ölelt engem mintha az élete múlna rajta. Valamit mondott nekem, de fel sem fogtam mi történik. Hirtelen azt vettem észre, hogy odaadott az egyik egyenruhás kezébe már szinte bőgve, és elkezdtek kivinni a házból, az elég érdekesre festett autóba. Féltem, nem tudtam mi lesz! Láttam, hogy a szüleim, akiket imádtam, csak ott álltak könnyezve az ajtóba és nézték ahogyan elvisznek engem. De miért? Hisz én szeretek itt élni! Ez az én családom, lakhelyem! Nekem hiányzik apa, anya és a testvéreim! Nem akarok elmenni, nem tettem semmit esküszöm! Akkor miért visznek el? Nem akarom!
A kocsiban csak sírtam, nem tudtam hová visznek és miért. Két idegennel ültem ott, akik még mindig csak komoran néztek, mintha valami robotok lennének.
Amikor megállt az autó, csak egy kisebb családi házat láttam. Még csak nem is volt ismerős ez a hely. Mondjuk egy 4 évestől ez érthető is volt. Egy kedvesnek látszó nő jött ki az ajtón, majd egy mosolygó férfi mögötte. Aranyosak voltak, de még mindig nem tudom mit keresek én itt!
-Nézd, Lisa! Ők itt az új szüleid!-szólalt meg az egyenruhás amitől kirázott a hideg.
Új szülők? De hát miért? Én szeretem a régieket is! Miért kellene nekem akkor új?
Miután elmentek végre azok a gonosz egyenruhások akik elhoztak a szüleimtől, azután bevittek a házba, majd az állítólagos új szobámba vittek. Mivel már most esteledni kezdett, és őszintén én is elálmosodtam, ezért egy fürdés után lefektettek engem aludni. Nem bírtam elaludni, csak némán könnyeztem. Hiányzik, hogy a nővérem minden este mesét olvasott nekem, miközben hallom ahogyan apa és a bátyám lent játszanak a nappaliban és közben anyu csak néha felnevetett rajtuk. Ha rosszat álmodtam, vagy nem bírtam elaludni, anya mindig ott volt nekem. Bejött a szobámba, felvett a karjába és egyszerűen már az megnyugtatott, hogy ő ott volt velem. De most nincs! Nem tudom miért nem jön már értem! Nem is hiányzom nekik? Miért nem jönnek már értem? Ugye nem kell itt maradnom örökre?..
18 év múlva, a jelenben
Hát igen, ez volt az a nap amely megváltoztatta az életemet. Szüleimet azóta se láttam, de már nincs is sok emlékem róluk sajnos. Most egyedül lakom a belvárosban egy kisebb albérletben. Néha magányosnak érzem magam itt egyedül, de inkább vagyok itt, mint a nevelő szüleimnél.
Mikor nagyobb voltam megtudtam, hogy azért vittek engem oda, mert a szüleimnek nem volt pénze, ezért engem már nem tudtak felnevelni. Merült már fel bennem az párszor, hogy felkeresem őket, de sosem tudtam rávenni magamat. Lehet, hogy már nem is szeretnek engem vagy jobb életük volt nélkülem.
Egyetlen egy barátom volt az életben, az pedig a naplóm. Abba minden történetem, érzelmem le van írva. Ha valami bántás, sérelem ért akkor mindig leírtam. Általában ez mindig is a kedvenc helyemen történt, egy kis parkban egy eldugottabb padon.
Most is épp itt ültem a naplómmal a kezemben, és csak hallgattam a fák susogását. Nagyon jó idő van, hiszen júliusban vagyunk épp. Csak nézek ki a fejemből, gondolkodom az életemen. Nem meglepő hisz mindig ezt teszem.
Ilyenkor mérlegelem mi a jó és a rossz. Sajnos mindig rosszból van több akárhogy is nézem. Talán majd egyszer ez megváltozik. Hátha jön majd egy olyan ember aki mindent jóvá tesz, és elfelejtem a múltamat. Csak sajnos az nem olyan egyszerű,hogy hirtelen valaki csak úgy ide...
-Szia! Bocsi leülhetek ide?-szólalt meg valaki, majd mikor megfordultam...
To be continue...
...
Sziasztok!:)
Nagyon-nagyon sajnálom, hogy nem jelentkeztem sokáig! Annyi minden volt a szünet előtt, hogy már csak a tanulásra maradt szinte időm. Remélem tetszeni fog ez a rövidke kis rész, és remélem hamarosan jövök a folytatással!
Addig is mindenkit ölel: Niki~
2015. december 30., szerda
2015. október 24., szombat
Fontos
Sziasztok!
Elkészült a videóm!:) nézzétek meg, írjatok véleményt :*
https://www.youtube.com/watch?v=1bDe-uYbIBw&feature=youtu.be
Elkészült a videóm!:) nézzétek meg, írjatok véleményt :*
https://www.youtube.com/watch?v=1bDe-uYbIBw&feature=youtu.be
2015. október 11., vasárnap
One Shot #2
Egy aprócska kis fény.
Ez mutatja, hogy miért is élek még. Mert, mindig ott van az az apró kis jelzőfény ami adja az élet értelmét.
Ez a bizonyos kis jelzőfény, nem más mint egy számomra egy nagyon fontos személy. Ha Ő nem lenne, akkor hiába kelnék fel minden reggel, és végezném a rutinom. Nem lenne ugyanaz! Nem lenne értelme semminek, még az életnek sem.
Nagyon szerencsés embernek vallhatom magam, hogy Ő itt van nekem, és segít mindenben. A világ egyik legjobb dolga, ha valakiben megbízhatsz. Valaki aki mindig ott van, meghallgat, és ami a legfontosabb, hogy szeret.
Mindig is úgy gondoltam, hogy én egyeül fogok meghalni. Nem lesz velem senki, és engem nem fognak szeretni. Egyedül voltam a szünetekben, órákon, és az iskolán kívül is. Nem voltam valami népszerű lány. Anya minden este ott vigasztalt, hogy egyszer valaki úgy is eljön, mert mindenkinek meg van a saját párja. Nem akartam elhinni, bár visszagondolva elég vicces, hogy milyen makacs voltam.
Éretebb fejjel mostmár tudom, hogy ez igaz. Mindenkinek van valaki, csak türelmesnek kell lennünk. Nem várhatjuk, hogy 15 évesen megtaláljuk a nagy Őt.
Az én időm eljött már, amiért hálás vagyok. Minden reggel mellette kelni, felülmúlhatatlan érzés. Csak együtt lustálkodni, és panaszkodni egymásnak, hogy nincs kedvünk felkelni. Bárcsak, megállna az idő és így maradhatnánk. Nem lenne veszekedés, nézet eltérés és semmi zavaró tényező. Csak mi ketten, örökre.
Attól félek, hogy egyszer én már nem leszek neki elég jó. Jön egy jobb lány, és belészeret hirtelen. Persze, mindig emlékeztet, hogy ilyen nem történhet meg, de attól én még tartok ettől.
De, mindez nem tud annyira érdekelni, mert amíg azt mondja, hogy szeret, addig én hiszek neki.
Csupán ennyi kell nekem, nem több. Csak mondd ki, és emlékeztess erre a szóra, hogy:
'SZERETLEK'
....
Sziasztok!:)
Próbáltam minél előbb jelentkezni, ami remélem sikerült is! Nem lett valami hosszú, de igazából most nem is terveztem annak. Ha tetszik, megkérlek rá, hogy jelezz nekem valahogy! :) Sokat segítenél vele! Hamarosan újra jelentkezem!
Addig is ölel mindenkit: Niki~
Az én időm eljött már, amiért hálás vagyok. Minden reggel mellette kelni, felülmúlhatatlan érzés. Csak együtt lustálkodni, és panaszkodni egymásnak, hogy nincs kedvünk felkelni. Bárcsak, megállna az idő és így maradhatnánk. Nem lenne veszekedés, nézet eltérés és semmi zavaró tényező. Csak mi ketten, örökre.
Attól félek, hogy egyszer én már nem leszek neki elég jó. Jön egy jobb lány, és belészeret hirtelen. Persze, mindig emlékeztet, hogy ilyen nem történhet meg, de attól én még tartok ettől.
De, mindez nem tud annyira érdekelni, mert amíg azt mondja, hogy szeret, addig én hiszek neki.
Csupán ennyi kell nekem, nem több. Csak mondd ki, és emlékeztess erre a szóra, hogy:
'SZERETLEK'
....
Sziasztok!:)
Próbáltam minél előbb jelentkezni, ami remélem sikerült is! Nem lett valami hosszú, de igazából most nem is terveztem annak. Ha tetszik, megkérlek rá, hogy jelezz nekem valahogy! :) Sokat segítenél vele! Hamarosan újra jelentkezem!
Addig is ölel mindenkit: Niki~
2015. szeptember 30., szerda
One Shot
Felemelő érzés egy olyan személynek lenni, akit szinte mindenki imád. Sok pénz, sok rajongó, sok utazás és persze az sem zavar, hogy sok lány odavan értem.
Minden olyan tökéletesnek tűnik. Mintha semmi gond nem érhetne.
Sajnos ez nem így van, pedig azért elég jól hangzott. Az egészséget nem lehet semmilyen pénzzel megvenni.
Akármikor lehetünk ugyanolyan helyzetbe mint a kórházban fekvő haldokló emberek. Senkisem kivánja a betegek közül, hogy olyan helyzetbe kerüljenek mint Ők. Minden nap nekik egy próba. Az életükért harcolnak. Mindig is csodáltam, hogy lehetnek ilyen erősek lelkileg, mikor számukra már nincs remény sokszor.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer én is ilyen helyzetbe kerülök. Alapból nem vagyok érzelmileg a legerősebb ember, de most végleg összetörtem. Nem tudtam hogyan tovább!
Bevallom, féltem...sőt rettegtem! Nem akartam ezt, egyszerűen el akartam menekülni a világ elől, de ez nem lehetséges.
Emlékszem mikor az orvos közölte velem a híreket. Nem gondoltam semmire,csak a családomra és a fiúkra. Nem érdekelt mi lesz velem, csak az, hogy velük mi lesz. Nem voltam képes arra, hogy közöljem velük. Tudnám, hogy miattam szenvednének, amit nem szeretnék.
~Jelenben~
Hetek teltek el. Az állapotom semmit nem javult, sőt romlott. A tüneteim is egyre sűrűbben jelentkeztek, amit a fiúk előtt már alig bírtam kimagyarázni. Tudtam, hogy egyszer el kell mondanom nekik, ez elkerülhetetlen.
A turné közepén vagyunk, és ez csak mindent bekavarna! Lehet, hogy nem én tehetek erről az egészről, de akkor is miattam lenne minden rossz.
Összehívtam a fiúkat az öltözőbe. Kicsit idegesek lettek, hogy miért hívtam így össze őket, mert ha ezt csinálja valamelyikünk akkor nagy bj van. De, igazából most tényleg az van, nem csak Niall-nek fogyott el újra a tartalék élelmiszere.
-Nem is tudom hogyan mondjam el-néztem rájuk, és akkor már látták rajtam, hogy rossz a helyzet.
-Tudjátok, hogy mostanában eléggé sokszor fájt a fejem, megszédültem. Ezt mindig is próbáltam előttetek leleplezni, de ez egy idő után láthatóan már nem annyira ment. Nem szóltam senkinek, de pár hete felkerestem egy orvost, ahol tovább küldtek nagy kivizsgálásra, mert valami nem volt jó. Pár nappal ezután megtudtam, hogy egy súlyos betegségben szenvedem, amin nem tudnak segíteni már. Agydaganatot diagnosztizáltak nálam. Sajnálom! Nem voltam képes elmondani ezt nektek, nem bírtam. Nem tudtam, hogyan reagálnátok, ha tudnátok, hogy értem már nem lehet mit tenni!-kezdtek potyogni a könnyeim és mikor újból a fiúkra néztem láttam, hogy Niall-nél eltört a mécses, csak úgy patakzottak némán a könnyei. Liam, úgy nézett rám mint aki szellemet látott, és Zayn csak simán a tenyereibe rejtette az arcát.
Louis volt a legrosszabb. Egyből átölelt és zokogni kezdett.
-Nem..nem! Ez nem lehet! Nem veled történhet meg! Ez nem igaz, csak hazudsz...!-hitetlenkedett Niall. Egyre rémültebben nézet ránk, majd kirohant a szobából sírva.
-Utána megyek!-szólt halkan Liam, és itt éreztem egy bizonyos dolgot, amit eddig nem. Most tudatosult bennem ez a szó. A vég.
1 hónap elteltével
Itt fekszem a saját kórházi ágyamon, amit sosem gondoltam volna. Mindig is úgy gondoltam boldogan fogok meghalni családos apaként, sőt nagypapaként. Nem úgy, hogy 21 évesen itt fogok haldokolni.
Egyszerűen minden tönkrement körülöttem. Az összes koncerten szomorú volt a hangulat. A családom minden éjszakát tudom, hogy végig sírt. Anyukám egyszerűen nem tudta feldolgozni.
Őszintén, én sem voltam felkészülve a halálra, de nincs más lehetőségem, ezt én is tudom. Nehéz mindent itt hagyni, főleg a szeretteimet, barátaimat. Érdekes, ha már én egyszer nem leszek, akkor ők hogyan fognak viselkedni? Megy tovább az életük? Lesz még egyáltalán banda? Rossz lesz, hogy én már nem lehetek velük tovább. Nem látom őket felnőni, megöregedni. Nem folytathatom velük a közös álmunkat. Én egyszerűen csak megszűnök.
Sok minden átértékelődik ilyenkor az emberben. Most jön rá, hogy mennyi mindent megtehetett volna és kihagyta, mikor meg akarná azt már nem teheti. Érdekes dolgok ezek, de az élet rendje. Mindenki egyszer csak feledésbe merül, és ő is csak egy név lesz a többi elhunyt között. Egy apró kis emlék, semmi több.
Lassan lehunytam a szememet, és álomra hajtottam a fejemet.
~Író szemszöge~
2015. 08. 13.
A temetés napja.
Azon az estén Harry Styles nem csak simán álomra hajtotta a fejét, hanem örök álomra.
Amilyen hirtelen belopta magát az emberek szívébe, olyan hirtelen tűnt is el.
De senki sem fogja feledni őt. Mindenkinek ott él majd a szívében.
Anne boldogan gondol vissza mindenre és büszke volt arra, hogy Ő lehetett az anyukája, egy csodálatos embernek. Gemma minden emléket átélt újra a képzeletébe, a szeretett öccsével. Nem tudja feldolgozni sohasem, hogy elment, de örömtelien gondol rá vissza.
A fiúk összetörtek. Elvesztették legjobb barátjukat és egyben kistestvérüket.
Úgy döntöttek nem folytatják, de attól mindig is egy banda maradnak. Így tisztelegtek Harry előtt. Csak is érte csinálták.
A 4 fiú a sír mellé sétált, és egymásba kapaszkodva könnyeztek. Mindannyiuknak eszükbe jutott a sok-sok átélt emlék. Mennyi mindent jót tett velük egy személy, akit sosem felednek. Mert ők örökre a One Direction. Nem számít mi lesz.
Egy apró kis alak jelent meg a távolban. Ránézett a fiúkra, elmosolyodott, majd megszólalt:
-Rendben lesznek..-majd elsétált, és eltűnt a lemenő napfényben..
Harry Styles
1994-2015
"Forever Young"
...
Sziasztok!
Tudom nagyon rég óta nem jelentkeztem, ezért elnézést kérek!
Nem egy újabb részt hoztam, hanem egy kis történetet. Nem valami vidám lett, de remélem azért tetszett! Ha tetszik az ilyen, írjatok, és csinálok még ilyeneket!
Minél hamarabb jelentkezek újra!
Addig is mindenkit ölel: Niki~
Minden olyan tökéletesnek tűnik. Mintha semmi gond nem érhetne.
Sajnos ez nem így van, pedig azért elég jól hangzott. Az egészséget nem lehet semmilyen pénzzel megvenni.
Akármikor lehetünk ugyanolyan helyzetbe mint a kórházban fekvő haldokló emberek. Senkisem kivánja a betegek közül, hogy olyan helyzetbe kerüljenek mint Ők. Minden nap nekik egy próba. Az életükért harcolnak. Mindig is csodáltam, hogy lehetnek ilyen erősek lelkileg, mikor számukra már nincs remény sokszor.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer én is ilyen helyzetbe kerülök. Alapból nem vagyok érzelmileg a legerősebb ember, de most végleg összetörtem. Nem tudtam hogyan tovább!
Bevallom, féltem...sőt rettegtem! Nem akartam ezt, egyszerűen el akartam menekülni a világ elől, de ez nem lehetséges.
Emlékszem mikor az orvos közölte velem a híreket. Nem gondoltam semmire,csak a családomra és a fiúkra. Nem érdekelt mi lesz velem, csak az, hogy velük mi lesz. Nem voltam képes arra, hogy közöljem velük. Tudnám, hogy miattam szenvednének, amit nem szeretnék.
~Jelenben~
Hetek teltek el. Az állapotom semmit nem javult, sőt romlott. A tüneteim is egyre sűrűbben jelentkeztek, amit a fiúk előtt már alig bírtam kimagyarázni. Tudtam, hogy egyszer el kell mondanom nekik, ez elkerülhetetlen.
A turné közepén vagyunk, és ez csak mindent bekavarna! Lehet, hogy nem én tehetek erről az egészről, de akkor is miattam lenne minden rossz.
Összehívtam a fiúkat az öltözőbe. Kicsit idegesek lettek, hogy miért hívtam így össze őket, mert ha ezt csinálja valamelyikünk akkor nagy bj van. De, igazából most tényleg az van, nem csak Niall-nek fogyott el újra a tartalék élelmiszere.
-Nem is tudom hogyan mondjam el-néztem rájuk, és akkor már látták rajtam, hogy rossz a helyzet.
-Tudjátok, hogy mostanában eléggé sokszor fájt a fejem, megszédültem. Ezt mindig is próbáltam előttetek leleplezni, de ez egy idő után láthatóan már nem annyira ment. Nem szóltam senkinek, de pár hete felkerestem egy orvost, ahol tovább küldtek nagy kivizsgálásra, mert valami nem volt jó. Pár nappal ezután megtudtam, hogy egy súlyos betegségben szenvedem, amin nem tudnak segíteni már. Agydaganatot diagnosztizáltak nálam. Sajnálom! Nem voltam képes elmondani ezt nektek, nem bírtam. Nem tudtam, hogyan reagálnátok, ha tudnátok, hogy értem már nem lehet mit tenni!-kezdtek potyogni a könnyeim és mikor újból a fiúkra néztem láttam, hogy Niall-nél eltört a mécses, csak úgy patakzottak némán a könnyei. Liam, úgy nézett rám mint aki szellemet látott, és Zayn csak simán a tenyereibe rejtette az arcát.
Louis volt a legrosszabb. Egyből átölelt és zokogni kezdett.
-Nem..nem! Ez nem lehet! Nem veled történhet meg! Ez nem igaz, csak hazudsz...!-hitetlenkedett Niall. Egyre rémültebben nézet ránk, majd kirohant a szobából sírva.
-Utána megyek!-szólt halkan Liam, és itt éreztem egy bizonyos dolgot, amit eddig nem. Most tudatosult bennem ez a szó. A vég.
1 hónap elteltével
Itt fekszem a saját kórházi ágyamon, amit sosem gondoltam volna. Mindig is úgy gondoltam boldogan fogok meghalni családos apaként, sőt nagypapaként. Nem úgy, hogy 21 évesen itt fogok haldokolni.
Egyszerűen minden tönkrement körülöttem. Az összes koncerten szomorú volt a hangulat. A családom minden éjszakát tudom, hogy végig sírt. Anyukám egyszerűen nem tudta feldolgozni.
Őszintén, én sem voltam felkészülve a halálra, de nincs más lehetőségem, ezt én is tudom. Nehéz mindent itt hagyni, főleg a szeretteimet, barátaimat. Érdekes, ha már én egyszer nem leszek, akkor ők hogyan fognak viselkedni? Megy tovább az életük? Lesz még egyáltalán banda? Rossz lesz, hogy én már nem lehetek velük tovább. Nem látom őket felnőni, megöregedni. Nem folytathatom velük a közös álmunkat. Én egyszerűen csak megszűnök.
Sok minden átértékelődik ilyenkor az emberben. Most jön rá, hogy mennyi mindent megtehetett volna és kihagyta, mikor meg akarná azt már nem teheti. Érdekes dolgok ezek, de az élet rendje. Mindenki egyszer csak feledésbe merül, és ő is csak egy név lesz a többi elhunyt között. Egy apró kis emlék, semmi több.
Lassan lehunytam a szememet, és álomra hajtottam a fejemet.
~Író szemszöge~
2015. 08. 13.
A temetés napja.
Azon az estén Harry Styles nem csak simán álomra hajtotta a fejét, hanem örök álomra.
Amilyen hirtelen belopta magát az emberek szívébe, olyan hirtelen tűnt is el.
De senki sem fogja feledni őt. Mindenkinek ott él majd a szívében.
Anne boldogan gondol vissza mindenre és büszke volt arra, hogy Ő lehetett az anyukája, egy csodálatos embernek. Gemma minden emléket átélt újra a képzeletébe, a szeretett öccsével. Nem tudja feldolgozni sohasem, hogy elment, de örömtelien gondol rá vissza.
A fiúk összetörtek. Elvesztették legjobb barátjukat és egyben kistestvérüket.
Úgy döntöttek nem folytatják, de attól mindig is egy banda maradnak. Így tisztelegtek Harry előtt. Csak is érte csinálták.
A 4 fiú a sír mellé sétált, és egymásba kapaszkodva könnyeztek. Mindannyiuknak eszükbe jutott a sok-sok átélt emlék. Mennyi mindent jót tett velük egy személy, akit sosem felednek. Mert ők örökre a One Direction. Nem számít mi lesz.
Egy apró kis alak jelent meg a távolban. Ránézett a fiúkra, elmosolyodott, majd megszólalt:
-Rendben lesznek..-majd elsétált, és eltűnt a lemenő napfényben..
Harry Styles
1994-2015
"Forever Young"
...
Sziasztok!
Tudom nagyon rég óta nem jelentkeztem, ezért elnézést kérek!
Nem egy újabb részt hoztam, hanem egy kis történetet. Nem valami vidám lett, de remélem azért tetszett! Ha tetszik az ilyen, írjatok, és csinálok még ilyeneket!
Minél hamarabb jelentkezek újra!
Addig is mindenkit ölel: Niki~
2015. június 23., kedd
5.rész
Sziasztok! :D
Tudom, kicsit később hoztam a részt, ezért bocsánatot is kérek :/ De remélem ettől függetlenül sikerül elnyerni a tetszéseteket! Mindenkinek jó olvasást :*
Niki~
5.rész
1 hét múlva
~Harry Styles
-Ugyan már Harry! 1 hét telt el azóta és még mindig nem hívtad el randizni!-oktatott ki Louis, miközben mindannyian a kanapén ülve nézünk filmet-Minden nap irogattok egymásnak! Tudom, hogy tetszik! Akkor miért nem hívod el?-értetlenkedett, de igazából jogos a kérdése.
-De nem merem egyszerűen! Mi van ha nemet mond? Én lennék a világ legboldogabb embere ha randiznánk! De egyszerűen félek, ha nemet mond mindennek vége lenne-öntöttem ki neki a szívem, hisz tudtam, hogy ők mindig meghallgatnak és segítenének nekem.
-Úúú, a híres Mr.Styles nem tán' csak beijedt egy lány miatt?-oltogatott Niall.
-Niall, hagyd már békén!-intette csendre Liam-De tényleg Harry! Mitől félsz ennyire? Mikor mondott neked akármikor is nemet? Volt már olyan? Nem! Miért másabb neked ő?-nézett a szemembe azzal a nagy barna igéző gömbökkel.
-Ő teljesen más mint a többi lány! Ilyen érzésem még nem volt senkinél! Egyszerűen nem tudom! Úgy érzem beleszerettem-néztem rájuk kétségbeesetten, de ők csak vigyorogtak mint a tejbe tök.
-Komolyan mondom Harry, ha te nem hívod el, akkor megteszem a helyedben!-állt fel Louis a telefonomért, de gyors mozdulattal kikaptam a kezéből.
-Igazatok van! El kell hívni, de akkor én teszem meg!-néztem rájuk, mire Louis csak elégedetten mosolygott rám, én meg felrohantam a szobámba. Kérem, csak mondjon igent!
~Jessy Thomson
Már 1 hét telt el. Egy teljes hosszú hét, és még mindig csak irogatunk egymásnak. Lehet, hogy Harry gesztusait félreértettem volna? Lehet, hogy minden lánnyal ezt csinálja?! De akkor miért volt velem ilyen kedves? Vagy csak arra kellettem neki, hogy a medencés bulin, ne lány nélkül legyen a nagy Harry Styles? De hisz, még most is ír nekem! De sajnos, nem utal semmilyen dologra, csak egy sima hétköznapi beszélgetés.
Itt fekszek az ágyamon és csak gondolkodom, ahogyan azt a hét többi napján is tettem.A szüleim se értették már mi a bajom! Az öcsém se, mondjuk tőle nem is lehet elvárni hisz még csak 5 éves. Várjunk csak! Hisze még nem is említettem, hogy van egy öcsém. Igazából nagyon jól kijövünk egymással, sok időt töltünk együtt, mivel anyuék dolgoznak mindig.
Majdnem leestem az ágyamról mikor meghallottam a telefonom csörgését! Ránéztem a képernyőre és hirtelen megáll a szívem! Harry. Úristen! Most mit csináljak? Felvegyem vagy ne?! Mi van ha valami rosszat mond? Vagy, hogy elege van belőlem? De az is lehet, hogy jó dolog! Nem igaz? Elhessegettem ezeket a hülye gondolatokat, majd elhúztam a zöld kis telefonjelet.
-Szia, Harry!-próbáltam leplezni hangomon az idegességemet, viszont ahogy köszönt hallottam, hogy ő is ideges ami kicsit megrémisztett.
-Hello, Jessy! Nos, azért hívlak, hogy őő, tudod..mit szólnál ahhoz..vagyis lenne kedved..tudod izé..őő..Úristen ez így nem fog menni!-röhögte el magát idegességében, ami engem is kicsit megmosolyogtatott.-Na szóval-vett mély levegőt-Arra gondoltam, hogy nem csak telefonon kéne beszélnünk! Lenne kedved meginni egy kávét vagy ilyesmi? De persze ha te nem akarod, vagy ilyesmi akkor nem kell ! Csak kérdeztem-kezdett egyből a mentegetőzni de hallatszódott hangjában a remény is, ami nagyon aranyos volt tőle. Én viszont mikor felfogtam mit is mondott hirtelen lefagytam. Beszélni is elfelejtettem hirtelen.
-Jessy, ott vagy?-zökentett ki Harry hangja.
-Igen! Vagy is persze! A válaszom igen!-mondtam boldogan.
-Tényleg? Úristen el sem hiszem! 3-ra ott vagyok érted, és elmegyünk kávézni vagy valami-örült meg nagyon.-Viszlát Jessy!
-Viszlát-pirultam el, amit szerencsére nem látott, és letettük a telefont.
Nem hiszem el! Ez velem történik meg? Biztos csak álmodom! Hirtelen ránéztem az órára. 13:30. Úristen azt se tudom mit vegyek fel! Pánikoltam be!..
~Harry Styles
El sem hiszem, hogy igent mondott! Még nem is fogtam fel, hogy itt ülök a kocsiba és épp a háza felé tartok!
Ekkora szerencse nem is érhetett volna! Egy olyan szép lány mint ő velem randizik? Életemben nem képzeltem volna ezt! Ennek a randinak, vagyis baráti beszélgetésnek inkább, tökéletesnek kell lennie. Ha ezt elrontom, nem tudom, hogyan lesz tovább. Ő az a lány aki mellet el tudom képzelni az életemet!
Kiszálltam a kocsiból majd az ajtóhoz sétáltam. Miután megtaláltam a csengőt megnyomtam, majd fél perc múlva egy kis sráccal találtam magam szemben..
Tudom, kicsit később hoztam a részt, ezért bocsánatot is kérek :/ De remélem ettől függetlenül sikerül elnyerni a tetszéseteket! Mindenkinek jó olvasást :*
Niki~
5.rész
1 hét múlva
~Harry Styles
-Ugyan már Harry! 1 hét telt el azóta és még mindig nem hívtad el randizni!-oktatott ki Louis, miközben mindannyian a kanapén ülve nézünk filmet-Minden nap irogattok egymásnak! Tudom, hogy tetszik! Akkor miért nem hívod el?-értetlenkedett, de igazából jogos a kérdése.
-De nem merem egyszerűen! Mi van ha nemet mond? Én lennék a világ legboldogabb embere ha randiznánk! De egyszerűen félek, ha nemet mond mindennek vége lenne-öntöttem ki neki a szívem, hisz tudtam, hogy ők mindig meghallgatnak és segítenének nekem.
-Úúú, a híres Mr.Styles nem tán' csak beijedt egy lány miatt?-oltogatott Niall.
-Niall, hagyd már békén!-intette csendre Liam-De tényleg Harry! Mitől félsz ennyire? Mikor mondott neked akármikor is nemet? Volt már olyan? Nem! Miért másabb neked ő?-nézett a szemembe azzal a nagy barna igéző gömbökkel.
-Ő teljesen más mint a többi lány! Ilyen érzésem még nem volt senkinél! Egyszerűen nem tudom! Úgy érzem beleszerettem-néztem rájuk kétségbeesetten, de ők csak vigyorogtak mint a tejbe tök.
-Komolyan mondom Harry, ha te nem hívod el, akkor megteszem a helyedben!-állt fel Louis a telefonomért, de gyors mozdulattal kikaptam a kezéből.
-Igazatok van! El kell hívni, de akkor én teszem meg!-néztem rájuk, mire Louis csak elégedetten mosolygott rám, én meg felrohantam a szobámba. Kérem, csak mondjon igent!
~Jessy Thomson
Már 1 hét telt el. Egy teljes hosszú hét, és még mindig csak irogatunk egymásnak. Lehet, hogy Harry gesztusait félreértettem volna? Lehet, hogy minden lánnyal ezt csinálja?! De akkor miért volt velem ilyen kedves? Vagy csak arra kellettem neki, hogy a medencés bulin, ne lány nélkül legyen a nagy Harry Styles? De hisz, még most is ír nekem! De sajnos, nem utal semmilyen dologra, csak egy sima hétköznapi beszélgetés.
Itt fekszek az ágyamon és csak gondolkodom, ahogyan azt a hét többi napján is tettem.A szüleim se értették már mi a bajom! Az öcsém se, mondjuk tőle nem is lehet elvárni hisz még csak 5 éves. Várjunk csak! Hisze még nem is említettem, hogy van egy öcsém. Igazából nagyon jól kijövünk egymással, sok időt töltünk együtt, mivel anyuék dolgoznak mindig.
Majdnem leestem az ágyamról mikor meghallottam a telefonom csörgését! Ránéztem a képernyőre és hirtelen megáll a szívem! Harry. Úristen! Most mit csináljak? Felvegyem vagy ne?! Mi van ha valami rosszat mond? Vagy, hogy elege van belőlem? De az is lehet, hogy jó dolog! Nem igaz? Elhessegettem ezeket a hülye gondolatokat, majd elhúztam a zöld kis telefonjelet.
-Szia, Harry!-próbáltam leplezni hangomon az idegességemet, viszont ahogy köszönt hallottam, hogy ő is ideges ami kicsit megrémisztett.
-Hello, Jessy! Nos, azért hívlak, hogy őő, tudod..mit szólnál ahhoz..vagyis lenne kedved..tudod izé..őő..Úristen ez így nem fog menni!-röhögte el magát idegességében, ami engem is kicsit megmosolyogtatott.-Na szóval-vett mély levegőt-Arra gondoltam, hogy nem csak telefonon kéne beszélnünk! Lenne kedved meginni egy kávét vagy ilyesmi? De persze ha te nem akarod, vagy ilyesmi akkor nem kell ! Csak kérdeztem-kezdett egyből a mentegetőzni de hallatszódott hangjában a remény is, ami nagyon aranyos volt tőle. Én viszont mikor felfogtam mit is mondott hirtelen lefagytam. Beszélni is elfelejtettem hirtelen.
-Jessy, ott vagy?-zökentett ki Harry hangja.
-Igen! Vagy is persze! A válaszom igen!-mondtam boldogan.
-Tényleg? Úristen el sem hiszem! 3-ra ott vagyok érted, és elmegyünk kávézni vagy valami-örült meg nagyon.-Viszlát Jessy!
-Viszlát-pirultam el, amit szerencsére nem látott, és letettük a telefont.
Nem hiszem el! Ez velem történik meg? Biztos csak álmodom! Hirtelen ránéztem az órára. 13:30. Úristen azt se tudom mit vegyek fel! Pánikoltam be!..
~Harry Styles
El sem hiszem, hogy igent mondott! Még nem is fogtam fel, hogy itt ülök a kocsiba és épp a háza felé tartok!
Ekkora szerencse nem is érhetett volna! Egy olyan szép lány mint ő velem randizik? Életemben nem képzeltem volna ezt! Ennek a randinak, vagyis baráti beszélgetésnek inkább, tökéletesnek kell lennie. Ha ezt elrontom, nem tudom, hogyan lesz tovább. Ő az a lány aki mellet el tudom képzelni az életemet!
Kiszálltam a kocsiból majd az ajtóhoz sétáltam. Miután megtaláltam a csengőt megnyomtam, majd fél perc múlva egy kis sráccal találtam magam szemben..
2015. június 17., szerda
4.rész
Hi, guys! :D
Remélem olvassátok páran ezt a blogot. Aki esetleg olvasná, annak remélem elnyerte tetszését és most is elfogja. :) (bocsi, hogy most rövidebb lett)
By: Nikii~ (Réka mucikája)
4. rész
Mivel a fiúk nem akartak egyedül hazaengedni ezért velük kell hazajutnom. Bár, igazából nem annyira bántam, mert nem vagyok oda tényleg a viharokért. Sophia azt mondta nem jön mert úgy sem férnénk el a kocsiba, de természetesen Liam sem jött ezért, nem akarta egyedül hagyni addig ő sem. Szóval most a kocsiban ülünk. Sofőrnek beült a nagy veszekedésük után Louis mint a "legfelelősségteljesebb" ember. Tudom viccesen hangzik, de igazából hülyeségeit elnézve tényleg ő az Liam után közülük. Mellette Niall foglalt helyet, aki még mindig durcizik az eső miatt, ami igazából tőle aranyosan néz ki. Niall mögött én foglaltam helyet mellettem pedig Harry. Nem sokat beszéltünk igazából, de ez így volt jó. Mindenki elvolt a maga kis világában, közben pedig iszonyat nagyokat dörgött az ég. Mikor látta Harry, hogy az egyiknél kicsit összerezzentem megfogta a kezemet, amitől én fülig pirultam, de nagyon örültem neki. 15 perc után már a házunk előtt parkoltunk és elköszönve a fiúktól befutottam a házba. Tudtam, hogy már mindenki alszik ezért mikor becsuktam a szobám ajtaját, mint egy őrült tini lány ráugrottam az ágyra örömömben. Ha látnám most magamat, még én is dilisnek gondolnám magam. De, most ez érdekelt a legkevésbé őszintén, mivel ez volt életem legjobb napja. Remélem a fiúk is azért így gondolják és, hogy jó véleménnyel vannak rólam. Csendben lementem a konyhába, mert már nagyon szomjas voltam. Öntöttem magamnak vizet, majd a pulthoz dőlve meg is ittam. Mikor beleakartam rakni a mosatlan edények közé hirtelen kiesett a kezemből és darabokra tört. Reflexből lehajoltam és elkezdtem felszedni a darabokat, de ez nagyon hülye ötlet volt, mivel az egyik darab több részen megvágta a kezem ami vérezni kezdett. Basszus! Gyorsan felsöpörtem inkább majd rohantam a fürdőbe bekötni a kezem. Igen..ilyen az én szerencsém!
~Harry szemszögéből
Mikor Jessy kiszállt a kocsiból, a fiúk egyből hátra fordultak és vigyorogtak rám.
-Most mi van?-kérdeztem értetlen fejjel.
-Ó, semmi, semmi!-vigyorognak tovább, majd előrefordulnak és elindultunk hazafelé.Továbbra is csendben telt az út, de ennek inkább örültem, mert gyorsan elmerültem a gondolataimba. A mai volt a kedvenc napom. Jessy olyan gyönyörű, egyszerűen olyan tökéletes a számomra. Már el is döntöttem, hogy el fogom vinni randizni. Ha nemet mond, én addig küzdök érte amíg azt nem mondja igen. Csak akkor tértem vissza a gondolataimból mikor Louis és Niall az ajtómnál állnak és szólongatnak engem az esőben állva.
-Harry, figyeljél már! Elhiszem, hogy te ott jól elücsörögsz de mi ázunk és szeretnénk már bemenni!-hallottam Louis kicsit már ideges hangját. Gyorsan kiszálltam én is, majd berohantunk a házba.
-Hello!-köszöntünk a kanapén ülő szerelmes párnak, akik valamilyen filmet néztek. Niallék is helyet foglaltak mellettük, csurom vizesen, bár igazából nálunk ez senkit sem érdekel.
A szobám felé vettem az irányt, hogy végre levehessem a vizes ruháimat. Igazából már a többiek előtt is megtettem volna ezt, de a lány tagunk tiszteletére nem tettem meg. Beálltam a jó meleg víz alá és csak áztattam magam, ami nagyon jól esett a hideg után. Annyira elmerültem a gondolataimba, hogy szerintem már vagy 20 perce ott álltam azért elzártam a vizet és megtörölköztem. Egy szál alsógatyába mentem ki a szobámba, majd megfogtam az éjjeli szekrényemre kirakott vizet, és megittam pár kortyal. Mikor vissza akartam helyezni véletlen mellé tettem ezért darabokra tört, és meggondolatlanságból kézzel kezdtem összeszedni ami nem volt jó ötlet ugyanis megvágott és a kezemen csorgott a fém szagú folyadék egyből. Nem igaz! Ilyen az én szerencsém..
Remélem olvassátok páran ezt a blogot. Aki esetleg olvasná, annak remélem elnyerte tetszését és most is elfogja. :) (bocsi, hogy most rövidebb lett)
By: Nikii~ (Réka mucikája)
4. rész
Mivel a fiúk nem akartak egyedül hazaengedni ezért velük kell hazajutnom. Bár, igazából nem annyira bántam, mert nem vagyok oda tényleg a viharokért. Sophia azt mondta nem jön mert úgy sem férnénk el a kocsiba, de természetesen Liam sem jött ezért, nem akarta egyedül hagyni addig ő sem. Szóval most a kocsiban ülünk. Sofőrnek beült a nagy veszekedésük után Louis mint a "legfelelősségteljesebb" ember. Tudom viccesen hangzik, de igazából hülyeségeit elnézve tényleg ő az Liam után közülük. Mellette Niall foglalt helyet, aki még mindig durcizik az eső miatt, ami igazából tőle aranyosan néz ki. Niall mögött én foglaltam helyet mellettem pedig Harry. Nem sokat beszéltünk igazából, de ez így volt jó. Mindenki elvolt a maga kis világában, közben pedig iszonyat nagyokat dörgött az ég. Mikor látta Harry, hogy az egyiknél kicsit összerezzentem megfogta a kezemet, amitől én fülig pirultam, de nagyon örültem neki. 15 perc után már a házunk előtt parkoltunk és elköszönve a fiúktól befutottam a házba. Tudtam, hogy már mindenki alszik ezért mikor becsuktam a szobám ajtaját, mint egy őrült tini lány ráugrottam az ágyra örömömben. Ha látnám most magamat, még én is dilisnek gondolnám magam. De, most ez érdekelt a legkevésbé őszintén, mivel ez volt életem legjobb napja. Remélem a fiúk is azért így gondolják és, hogy jó véleménnyel vannak rólam. Csendben lementem a konyhába, mert már nagyon szomjas voltam. Öntöttem magamnak vizet, majd a pulthoz dőlve meg is ittam. Mikor beleakartam rakni a mosatlan edények közé hirtelen kiesett a kezemből és darabokra tört. Reflexből lehajoltam és elkezdtem felszedni a darabokat, de ez nagyon hülye ötlet volt, mivel az egyik darab több részen megvágta a kezem ami vérezni kezdett. Basszus! Gyorsan felsöpörtem inkább majd rohantam a fürdőbe bekötni a kezem. Igen..ilyen az én szerencsém!
~Harry szemszögéből
Mikor Jessy kiszállt a kocsiból, a fiúk egyből hátra fordultak és vigyorogtak rám.
-Most mi van?-kérdeztem értetlen fejjel.
-Ó, semmi, semmi!-vigyorognak tovább, majd előrefordulnak és elindultunk hazafelé.Továbbra is csendben telt az út, de ennek inkább örültem, mert gyorsan elmerültem a gondolataimba. A mai volt a kedvenc napom. Jessy olyan gyönyörű, egyszerűen olyan tökéletes a számomra. Már el is döntöttem, hogy el fogom vinni randizni. Ha nemet mond, én addig küzdök érte amíg azt nem mondja igen. Csak akkor tértem vissza a gondolataimból mikor Louis és Niall az ajtómnál állnak és szólongatnak engem az esőben állva.
-Harry, figyeljél már! Elhiszem, hogy te ott jól elücsörögsz de mi ázunk és szeretnénk már bemenni!-hallottam Louis kicsit már ideges hangját. Gyorsan kiszálltam én is, majd berohantunk a házba.
-Hello!-köszöntünk a kanapén ülő szerelmes párnak, akik valamilyen filmet néztek. Niallék is helyet foglaltak mellettük, csurom vizesen, bár igazából nálunk ez senkit sem érdekel.
A szobám felé vettem az irányt, hogy végre levehessem a vizes ruháimat. Igazából már a többiek előtt is megtettem volna ezt, de a lány tagunk tiszteletére nem tettem meg. Beálltam a jó meleg víz alá és csak áztattam magam, ami nagyon jól esett a hideg után. Annyira elmerültem a gondolataimba, hogy szerintem már vagy 20 perce ott álltam azért elzártam a vizet és megtörölköztem. Egy szál alsógatyába mentem ki a szobámba, majd megfogtam az éjjeli szekrényemre kirakott vizet, és megittam pár kortyal. Mikor vissza akartam helyezni véletlen mellé tettem ezért darabokra tört, és meggondolatlanságból kézzel kezdtem összeszedni ami nem volt jó ötlet ugyanis megvágott és a kezemen csorgott a fém szagú folyadék egyből. Nem igaz! Ilyen az én szerencsém..
2015. június 16., kedd
Fontos!
Sziasztok!:)
Ha érdekel titeket egy eseménydús, izgalmakkal teli történet, akkor néz be ide --> http://ezcsakegyalomvagymegsem.blogspot.hu/
Hidd el nem bánod meg!:)
By: Niki~ :*
Ha érdekel titeket egy eseménydús, izgalmakkal teli történet, akkor néz be ide --> http://ezcsakegyalomvagymegsem.blogspot.hu/
Hidd el nem bánod meg!:)
By: Niki~ :*
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)