Hmm..nem is tudom hol kezdjem! Most, mondhatnám azt, amit mindenki más, hogy eléggé átlagos élete volt. Volt egy anyukája, apukája és testvérei. Suliban sok mindenkivel megismerkedett, népszerű is volt valamennyire.
De nem..sajnos nekem azért ennél bonyolultabb életem volt. Na, de kezdjük is az elején!
1994. április 19-én napvilágot láttam én, Lisa Darwin. Szerencsésnek vallhattam magam, ugyanis rendkívül szerető családba születtem meg. Volt 1 nővérem, ráadásul még 1 bátyám is. Nem voltak a leggazdagabbak, de hisz nem is ez a lényeg.
Legalábbis..én azt hittem!
Mikor 4 éves lettem, eléggé nehezen fizették a számlákat és a külön órákat a szüleim. Nem mutatták ki előttünk, de már a testvéreim véleményem szerint akkor is sejtették, hisz már idősebbek voltak.
Egyik nap mikor otthon volt az egész család, csöngetett valaki. Apa lassan felállt a kanapéról, majd eléggé lassan az ajtó felé vette az irányt. Mikor bejöttek nem tudtam kik lehetnek ők, csak azt láttam, hogy komor tekintetük volt és kék egyenruhában voltak. Azt megállapítottam azonnal, hogy nem valami barátságosak. Nem értettem miről beszélhetnek, de anyukám csak sírt és sírt. Apukám még sosem láttam így, de most ő is bekönnyezett. Mi folyik itt, mit történik? Anya csak ölelt engem mintha az élete múlna rajta. Valamit mondott nekem, de fel sem fogtam mi történik. Hirtelen azt vettem észre, hogy odaadott az egyik egyenruhás kezébe már szinte bőgve, és elkezdtek kivinni a házból, az elég érdekesre festett autóba. Féltem, nem tudtam mi lesz! Láttam, hogy a szüleim, akiket imádtam, csak ott álltak könnyezve az ajtóba és nézték ahogyan elvisznek engem. De miért? Hisz én szeretek itt élni! Ez az én családom, lakhelyem! Nekem hiányzik apa, anya és a testvéreim! Nem akarok elmenni, nem tettem semmit esküszöm! Akkor miért visznek el? Nem akarom!
A kocsiban csak sírtam, nem tudtam hová visznek és miért. Két idegennel ültem ott, akik még mindig csak komoran néztek, mintha valami robotok lennének.
Amikor megállt az autó, csak egy kisebb családi házat láttam. Még csak nem is volt ismerős ez a hely. Mondjuk egy 4 évestől ez érthető is volt. Egy kedvesnek látszó nő jött ki az ajtón, majd egy mosolygó férfi mögötte. Aranyosak voltak, de még mindig nem tudom mit keresek én itt!
-Nézd, Lisa! Ők itt az új szüleid!-szólalt meg az egyenruhás amitől kirázott a hideg.
Új szülők? De hát miért? Én szeretem a régieket is! Miért kellene nekem akkor új?
Miután elmentek végre azok a gonosz egyenruhások akik elhoztak a szüleimtől, azután bevittek a házba, majd az állítólagos új szobámba vittek. Mivel már most esteledni kezdett, és őszintén én is elálmosodtam, ezért egy fürdés után lefektettek engem aludni. Nem bírtam elaludni, csak némán könnyeztem. Hiányzik, hogy a nővérem minden este mesét olvasott nekem, miközben hallom ahogyan apa és a bátyám lent játszanak a nappaliban és közben anyu csak néha felnevetett rajtuk. Ha rosszat álmodtam, vagy nem bírtam elaludni, anya mindig ott volt nekem. Bejött a szobámba, felvett a karjába és egyszerűen már az megnyugtatott, hogy ő ott volt velem. De most nincs! Nem tudom miért nem jön már értem! Nem is hiányzom nekik? Miért nem jönnek már értem? Ugye nem kell itt maradnom örökre?..
18 év múlva, a jelenben
Hát igen, ez volt az a nap amely megváltoztatta az életemet. Szüleimet azóta se láttam, de már nincs is sok emlékem róluk sajnos. Most egyedül lakom a belvárosban egy kisebb albérletben. Néha magányosnak érzem magam itt egyedül, de inkább vagyok itt, mint a nevelő szüleimnél.
Mikor nagyobb voltam megtudtam, hogy azért vittek engem oda, mert a szüleimnek nem volt pénze, ezért engem már nem tudtak felnevelni. Merült már fel bennem az párszor, hogy felkeresem őket, de sosem tudtam rávenni magamat. Lehet, hogy már nem is szeretnek engem vagy jobb életük volt nélkülem.
Egyetlen egy barátom volt az életben, az pedig a naplóm. Abba minden történetem, érzelmem le van írva. Ha valami bántás, sérelem ért akkor mindig leírtam. Általában ez mindig is a kedvenc helyemen történt, egy kis parkban egy eldugottabb padon.
Most is épp itt ültem a naplómmal a kezemben, és csak hallgattam a fák susogását. Nagyon jó idő van, hiszen júliusban vagyunk épp. Csak nézek ki a fejemből, gondolkodom az életemen. Nem meglepő hisz mindig ezt teszem.
Ilyenkor mérlegelem mi a jó és a rossz. Sajnos mindig rosszból van több akárhogy is nézem. Talán majd egyszer ez megváltozik. Hátha jön majd egy olyan ember aki mindent jóvá tesz, és elfelejtem a múltamat. Csak sajnos az nem olyan egyszerű,hogy hirtelen valaki csak úgy ide...
-Szia! Bocsi leülhetek ide?-szólalt meg valaki, majd mikor megfordultam...
To be continue...
...
Sziasztok!:)
Nagyon-nagyon sajnálom, hogy nem jelentkeztem sokáig! Annyi minden volt a szünet előtt, hogy már csak a tanulásra maradt szinte időm. Remélem tetszeni fog ez a rövidke kis rész, és remélem hamarosan jövök a folytatással!
Addig is mindenkit ölel: Niki~
2015. december 30., szerda
2015. október 24., szombat
Fontos
Sziasztok!
Elkészült a videóm!:) nézzétek meg, írjatok véleményt :*
https://www.youtube.com/watch?v=1bDe-uYbIBw&feature=youtu.be
Elkészült a videóm!:) nézzétek meg, írjatok véleményt :*
https://www.youtube.com/watch?v=1bDe-uYbIBw&feature=youtu.be
2015. október 11., vasárnap
One Shot #2
Egy aprócska kis fény.
Ez mutatja, hogy miért is élek még. Mert, mindig ott van az az apró kis jelzőfény ami adja az élet értelmét.
Ez a bizonyos kis jelzőfény, nem más mint egy számomra egy nagyon fontos személy. Ha Ő nem lenne, akkor hiába kelnék fel minden reggel, és végezném a rutinom. Nem lenne ugyanaz! Nem lenne értelme semminek, még az életnek sem.
Nagyon szerencsés embernek vallhatom magam, hogy Ő itt van nekem, és segít mindenben. A világ egyik legjobb dolga, ha valakiben megbízhatsz. Valaki aki mindig ott van, meghallgat, és ami a legfontosabb, hogy szeret.
Mindig is úgy gondoltam, hogy én egyeül fogok meghalni. Nem lesz velem senki, és engem nem fognak szeretni. Egyedül voltam a szünetekben, órákon, és az iskolán kívül is. Nem voltam valami népszerű lány. Anya minden este ott vigasztalt, hogy egyszer valaki úgy is eljön, mert mindenkinek meg van a saját párja. Nem akartam elhinni, bár visszagondolva elég vicces, hogy milyen makacs voltam.
Éretebb fejjel mostmár tudom, hogy ez igaz. Mindenkinek van valaki, csak türelmesnek kell lennünk. Nem várhatjuk, hogy 15 évesen megtaláljuk a nagy Őt.
Az én időm eljött már, amiért hálás vagyok. Minden reggel mellette kelni, felülmúlhatatlan érzés. Csak együtt lustálkodni, és panaszkodni egymásnak, hogy nincs kedvünk felkelni. Bárcsak, megállna az idő és így maradhatnánk. Nem lenne veszekedés, nézet eltérés és semmi zavaró tényező. Csak mi ketten, örökre.
Attól félek, hogy egyszer én már nem leszek neki elég jó. Jön egy jobb lány, és belészeret hirtelen. Persze, mindig emlékeztet, hogy ilyen nem történhet meg, de attól én még tartok ettől.
De, mindez nem tud annyira érdekelni, mert amíg azt mondja, hogy szeret, addig én hiszek neki.
Csupán ennyi kell nekem, nem több. Csak mondd ki, és emlékeztess erre a szóra, hogy:
'SZERETLEK'
....
Sziasztok!:)
Próbáltam minél előbb jelentkezni, ami remélem sikerült is! Nem lett valami hosszú, de igazából most nem is terveztem annak. Ha tetszik, megkérlek rá, hogy jelezz nekem valahogy! :) Sokat segítenél vele! Hamarosan újra jelentkezem!
Addig is ölel mindenkit: Niki~
Az én időm eljött már, amiért hálás vagyok. Minden reggel mellette kelni, felülmúlhatatlan érzés. Csak együtt lustálkodni, és panaszkodni egymásnak, hogy nincs kedvünk felkelni. Bárcsak, megállna az idő és így maradhatnánk. Nem lenne veszekedés, nézet eltérés és semmi zavaró tényező. Csak mi ketten, örökre.
Attól félek, hogy egyszer én már nem leszek neki elég jó. Jön egy jobb lány, és belészeret hirtelen. Persze, mindig emlékeztet, hogy ilyen nem történhet meg, de attól én még tartok ettől.
De, mindez nem tud annyira érdekelni, mert amíg azt mondja, hogy szeret, addig én hiszek neki.
Csupán ennyi kell nekem, nem több. Csak mondd ki, és emlékeztess erre a szóra, hogy:
'SZERETLEK'
....
Sziasztok!:)
Próbáltam minél előbb jelentkezni, ami remélem sikerült is! Nem lett valami hosszú, de igazából most nem is terveztem annak. Ha tetszik, megkérlek rá, hogy jelezz nekem valahogy! :) Sokat segítenél vele! Hamarosan újra jelentkezem!
Addig is ölel mindenkit: Niki~
2015. szeptember 30., szerda
One Shot
Felemelő érzés egy olyan személynek lenni, akit szinte mindenki imád. Sok pénz, sok rajongó, sok utazás és persze az sem zavar, hogy sok lány odavan értem.
Minden olyan tökéletesnek tűnik. Mintha semmi gond nem érhetne.
Sajnos ez nem így van, pedig azért elég jól hangzott. Az egészséget nem lehet semmilyen pénzzel megvenni.
Akármikor lehetünk ugyanolyan helyzetbe mint a kórházban fekvő haldokló emberek. Senkisem kivánja a betegek közül, hogy olyan helyzetbe kerüljenek mint Ők. Minden nap nekik egy próba. Az életükért harcolnak. Mindig is csodáltam, hogy lehetnek ilyen erősek lelkileg, mikor számukra már nincs remény sokszor.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer én is ilyen helyzetbe kerülök. Alapból nem vagyok érzelmileg a legerősebb ember, de most végleg összetörtem. Nem tudtam hogyan tovább!
Bevallom, féltem...sőt rettegtem! Nem akartam ezt, egyszerűen el akartam menekülni a világ elől, de ez nem lehetséges.
Emlékszem mikor az orvos közölte velem a híreket. Nem gondoltam semmire,csak a családomra és a fiúkra. Nem érdekelt mi lesz velem, csak az, hogy velük mi lesz. Nem voltam képes arra, hogy közöljem velük. Tudnám, hogy miattam szenvednének, amit nem szeretnék.
~Jelenben~
Hetek teltek el. Az állapotom semmit nem javult, sőt romlott. A tüneteim is egyre sűrűbben jelentkeztek, amit a fiúk előtt már alig bírtam kimagyarázni. Tudtam, hogy egyszer el kell mondanom nekik, ez elkerülhetetlen.
A turné közepén vagyunk, és ez csak mindent bekavarna! Lehet, hogy nem én tehetek erről az egészről, de akkor is miattam lenne minden rossz.
Összehívtam a fiúkat az öltözőbe. Kicsit idegesek lettek, hogy miért hívtam így össze őket, mert ha ezt csinálja valamelyikünk akkor nagy bj van. De, igazából most tényleg az van, nem csak Niall-nek fogyott el újra a tartalék élelmiszere.
-Nem is tudom hogyan mondjam el-néztem rájuk, és akkor már látták rajtam, hogy rossz a helyzet.
-Tudjátok, hogy mostanában eléggé sokszor fájt a fejem, megszédültem. Ezt mindig is próbáltam előttetek leleplezni, de ez egy idő után láthatóan már nem annyira ment. Nem szóltam senkinek, de pár hete felkerestem egy orvost, ahol tovább küldtek nagy kivizsgálásra, mert valami nem volt jó. Pár nappal ezután megtudtam, hogy egy súlyos betegségben szenvedem, amin nem tudnak segíteni már. Agydaganatot diagnosztizáltak nálam. Sajnálom! Nem voltam képes elmondani ezt nektek, nem bírtam. Nem tudtam, hogyan reagálnátok, ha tudnátok, hogy értem már nem lehet mit tenni!-kezdtek potyogni a könnyeim és mikor újból a fiúkra néztem láttam, hogy Niall-nél eltört a mécses, csak úgy patakzottak némán a könnyei. Liam, úgy nézett rám mint aki szellemet látott, és Zayn csak simán a tenyereibe rejtette az arcát.
Louis volt a legrosszabb. Egyből átölelt és zokogni kezdett.
-Nem..nem! Ez nem lehet! Nem veled történhet meg! Ez nem igaz, csak hazudsz...!-hitetlenkedett Niall. Egyre rémültebben nézet ránk, majd kirohant a szobából sírva.
-Utána megyek!-szólt halkan Liam, és itt éreztem egy bizonyos dolgot, amit eddig nem. Most tudatosult bennem ez a szó. A vég.
1 hónap elteltével
Itt fekszem a saját kórházi ágyamon, amit sosem gondoltam volna. Mindig is úgy gondoltam boldogan fogok meghalni családos apaként, sőt nagypapaként. Nem úgy, hogy 21 évesen itt fogok haldokolni.
Egyszerűen minden tönkrement körülöttem. Az összes koncerten szomorú volt a hangulat. A családom minden éjszakát tudom, hogy végig sírt. Anyukám egyszerűen nem tudta feldolgozni.
Őszintén, én sem voltam felkészülve a halálra, de nincs más lehetőségem, ezt én is tudom. Nehéz mindent itt hagyni, főleg a szeretteimet, barátaimat. Érdekes, ha már én egyszer nem leszek, akkor ők hogyan fognak viselkedni? Megy tovább az életük? Lesz még egyáltalán banda? Rossz lesz, hogy én már nem lehetek velük tovább. Nem látom őket felnőni, megöregedni. Nem folytathatom velük a közös álmunkat. Én egyszerűen csak megszűnök.
Sok minden átértékelődik ilyenkor az emberben. Most jön rá, hogy mennyi mindent megtehetett volna és kihagyta, mikor meg akarná azt már nem teheti. Érdekes dolgok ezek, de az élet rendje. Mindenki egyszer csak feledésbe merül, és ő is csak egy név lesz a többi elhunyt között. Egy apró kis emlék, semmi több.
Lassan lehunytam a szememet, és álomra hajtottam a fejemet.
~Író szemszöge~
2015. 08. 13.
A temetés napja.
Azon az estén Harry Styles nem csak simán álomra hajtotta a fejét, hanem örök álomra.
Amilyen hirtelen belopta magát az emberek szívébe, olyan hirtelen tűnt is el.
De senki sem fogja feledni őt. Mindenkinek ott él majd a szívében.
Anne boldogan gondol vissza mindenre és büszke volt arra, hogy Ő lehetett az anyukája, egy csodálatos embernek. Gemma minden emléket átélt újra a képzeletébe, a szeretett öccsével. Nem tudja feldolgozni sohasem, hogy elment, de örömtelien gondol rá vissza.
A fiúk összetörtek. Elvesztették legjobb barátjukat és egyben kistestvérüket.
Úgy döntöttek nem folytatják, de attól mindig is egy banda maradnak. Így tisztelegtek Harry előtt. Csak is érte csinálták.
A 4 fiú a sír mellé sétált, és egymásba kapaszkodva könnyeztek. Mindannyiuknak eszükbe jutott a sok-sok átélt emlék. Mennyi mindent jót tett velük egy személy, akit sosem felednek. Mert ők örökre a One Direction. Nem számít mi lesz.
Egy apró kis alak jelent meg a távolban. Ránézett a fiúkra, elmosolyodott, majd megszólalt:
-Rendben lesznek..-majd elsétált, és eltűnt a lemenő napfényben..
Harry Styles
1994-2015
"Forever Young"
...
Sziasztok!
Tudom nagyon rég óta nem jelentkeztem, ezért elnézést kérek!
Nem egy újabb részt hoztam, hanem egy kis történetet. Nem valami vidám lett, de remélem azért tetszett! Ha tetszik az ilyen, írjatok, és csinálok még ilyeneket!
Minél hamarabb jelentkezek újra!
Addig is mindenkit ölel: Niki~
Minden olyan tökéletesnek tűnik. Mintha semmi gond nem érhetne.
Sajnos ez nem így van, pedig azért elég jól hangzott. Az egészséget nem lehet semmilyen pénzzel megvenni.
Akármikor lehetünk ugyanolyan helyzetbe mint a kórházban fekvő haldokló emberek. Senkisem kivánja a betegek közül, hogy olyan helyzetbe kerüljenek mint Ők. Minden nap nekik egy próba. Az életükért harcolnak. Mindig is csodáltam, hogy lehetnek ilyen erősek lelkileg, mikor számukra már nincs remény sokszor.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer én is ilyen helyzetbe kerülök. Alapból nem vagyok érzelmileg a legerősebb ember, de most végleg összetörtem. Nem tudtam hogyan tovább!
Bevallom, féltem...sőt rettegtem! Nem akartam ezt, egyszerűen el akartam menekülni a világ elől, de ez nem lehetséges.
Emlékszem mikor az orvos közölte velem a híreket. Nem gondoltam semmire,csak a családomra és a fiúkra. Nem érdekelt mi lesz velem, csak az, hogy velük mi lesz. Nem voltam képes arra, hogy közöljem velük. Tudnám, hogy miattam szenvednének, amit nem szeretnék.
~Jelenben~
Hetek teltek el. Az állapotom semmit nem javult, sőt romlott. A tüneteim is egyre sűrűbben jelentkeztek, amit a fiúk előtt már alig bírtam kimagyarázni. Tudtam, hogy egyszer el kell mondanom nekik, ez elkerülhetetlen.
A turné közepén vagyunk, és ez csak mindent bekavarna! Lehet, hogy nem én tehetek erről az egészről, de akkor is miattam lenne minden rossz.
Összehívtam a fiúkat az öltözőbe. Kicsit idegesek lettek, hogy miért hívtam így össze őket, mert ha ezt csinálja valamelyikünk akkor nagy bj van. De, igazából most tényleg az van, nem csak Niall-nek fogyott el újra a tartalék élelmiszere.
-Nem is tudom hogyan mondjam el-néztem rájuk, és akkor már látták rajtam, hogy rossz a helyzet.
-Tudjátok, hogy mostanában eléggé sokszor fájt a fejem, megszédültem. Ezt mindig is próbáltam előttetek leleplezni, de ez egy idő után láthatóan már nem annyira ment. Nem szóltam senkinek, de pár hete felkerestem egy orvost, ahol tovább küldtek nagy kivizsgálásra, mert valami nem volt jó. Pár nappal ezután megtudtam, hogy egy súlyos betegségben szenvedem, amin nem tudnak segíteni már. Agydaganatot diagnosztizáltak nálam. Sajnálom! Nem voltam képes elmondani ezt nektek, nem bírtam. Nem tudtam, hogyan reagálnátok, ha tudnátok, hogy értem már nem lehet mit tenni!-kezdtek potyogni a könnyeim és mikor újból a fiúkra néztem láttam, hogy Niall-nél eltört a mécses, csak úgy patakzottak némán a könnyei. Liam, úgy nézett rám mint aki szellemet látott, és Zayn csak simán a tenyereibe rejtette az arcát.
Louis volt a legrosszabb. Egyből átölelt és zokogni kezdett.
-Nem..nem! Ez nem lehet! Nem veled történhet meg! Ez nem igaz, csak hazudsz...!-hitetlenkedett Niall. Egyre rémültebben nézet ránk, majd kirohant a szobából sírva.
-Utána megyek!-szólt halkan Liam, és itt éreztem egy bizonyos dolgot, amit eddig nem. Most tudatosult bennem ez a szó. A vég.
1 hónap elteltével
Itt fekszem a saját kórházi ágyamon, amit sosem gondoltam volna. Mindig is úgy gondoltam boldogan fogok meghalni családos apaként, sőt nagypapaként. Nem úgy, hogy 21 évesen itt fogok haldokolni.
Egyszerűen minden tönkrement körülöttem. Az összes koncerten szomorú volt a hangulat. A családom minden éjszakát tudom, hogy végig sírt. Anyukám egyszerűen nem tudta feldolgozni.
Őszintén, én sem voltam felkészülve a halálra, de nincs más lehetőségem, ezt én is tudom. Nehéz mindent itt hagyni, főleg a szeretteimet, barátaimat. Érdekes, ha már én egyszer nem leszek, akkor ők hogyan fognak viselkedni? Megy tovább az életük? Lesz még egyáltalán banda? Rossz lesz, hogy én már nem lehetek velük tovább. Nem látom őket felnőni, megöregedni. Nem folytathatom velük a közös álmunkat. Én egyszerűen csak megszűnök.
Sok minden átértékelődik ilyenkor az emberben. Most jön rá, hogy mennyi mindent megtehetett volna és kihagyta, mikor meg akarná azt már nem teheti. Érdekes dolgok ezek, de az élet rendje. Mindenki egyszer csak feledésbe merül, és ő is csak egy név lesz a többi elhunyt között. Egy apró kis emlék, semmi több.
Lassan lehunytam a szememet, és álomra hajtottam a fejemet.
~Író szemszöge~
2015. 08. 13.
A temetés napja.
Azon az estén Harry Styles nem csak simán álomra hajtotta a fejét, hanem örök álomra.
Amilyen hirtelen belopta magát az emberek szívébe, olyan hirtelen tűnt is el.
De senki sem fogja feledni őt. Mindenkinek ott él majd a szívében.
Anne boldogan gondol vissza mindenre és büszke volt arra, hogy Ő lehetett az anyukája, egy csodálatos embernek. Gemma minden emléket átélt újra a képzeletébe, a szeretett öccsével. Nem tudja feldolgozni sohasem, hogy elment, de örömtelien gondol rá vissza.
A fiúk összetörtek. Elvesztették legjobb barátjukat és egyben kistestvérüket.
Úgy döntöttek nem folytatják, de attól mindig is egy banda maradnak. Így tisztelegtek Harry előtt. Csak is érte csinálták.
A 4 fiú a sír mellé sétált, és egymásba kapaszkodva könnyeztek. Mindannyiuknak eszükbe jutott a sok-sok átélt emlék. Mennyi mindent jót tett velük egy személy, akit sosem felednek. Mert ők örökre a One Direction. Nem számít mi lesz.
Egy apró kis alak jelent meg a távolban. Ránézett a fiúkra, elmosolyodott, majd megszólalt:
-Rendben lesznek..-majd elsétált, és eltűnt a lemenő napfényben..
Harry Styles
1994-2015
"Forever Young"
...
Sziasztok!
Tudom nagyon rég óta nem jelentkeztem, ezért elnézést kérek!
Nem egy újabb részt hoztam, hanem egy kis történetet. Nem valami vidám lett, de remélem azért tetszett! Ha tetszik az ilyen, írjatok, és csinálok még ilyeneket!
Minél hamarabb jelentkezek újra!
Addig is mindenkit ölel: Niki~
2015. június 23., kedd
5.rész
Sziasztok! :D
Tudom, kicsit később hoztam a részt, ezért bocsánatot is kérek :/ De remélem ettől függetlenül sikerül elnyerni a tetszéseteket! Mindenkinek jó olvasást :*
Niki~
5.rész
1 hét múlva
~Harry Styles
-Ugyan már Harry! 1 hét telt el azóta és még mindig nem hívtad el randizni!-oktatott ki Louis, miközben mindannyian a kanapén ülve nézünk filmet-Minden nap irogattok egymásnak! Tudom, hogy tetszik! Akkor miért nem hívod el?-értetlenkedett, de igazából jogos a kérdése.
-De nem merem egyszerűen! Mi van ha nemet mond? Én lennék a világ legboldogabb embere ha randiznánk! De egyszerűen félek, ha nemet mond mindennek vége lenne-öntöttem ki neki a szívem, hisz tudtam, hogy ők mindig meghallgatnak és segítenének nekem.
-Úúú, a híres Mr.Styles nem tán' csak beijedt egy lány miatt?-oltogatott Niall.
-Niall, hagyd már békén!-intette csendre Liam-De tényleg Harry! Mitől félsz ennyire? Mikor mondott neked akármikor is nemet? Volt már olyan? Nem! Miért másabb neked ő?-nézett a szemembe azzal a nagy barna igéző gömbökkel.
-Ő teljesen más mint a többi lány! Ilyen érzésem még nem volt senkinél! Egyszerűen nem tudom! Úgy érzem beleszerettem-néztem rájuk kétségbeesetten, de ők csak vigyorogtak mint a tejbe tök.
-Komolyan mondom Harry, ha te nem hívod el, akkor megteszem a helyedben!-állt fel Louis a telefonomért, de gyors mozdulattal kikaptam a kezéből.
-Igazatok van! El kell hívni, de akkor én teszem meg!-néztem rájuk, mire Louis csak elégedetten mosolygott rám, én meg felrohantam a szobámba. Kérem, csak mondjon igent!
~Jessy Thomson
Már 1 hét telt el. Egy teljes hosszú hét, és még mindig csak irogatunk egymásnak. Lehet, hogy Harry gesztusait félreértettem volna? Lehet, hogy minden lánnyal ezt csinálja?! De akkor miért volt velem ilyen kedves? Vagy csak arra kellettem neki, hogy a medencés bulin, ne lány nélkül legyen a nagy Harry Styles? De hisz, még most is ír nekem! De sajnos, nem utal semmilyen dologra, csak egy sima hétköznapi beszélgetés.
Itt fekszek az ágyamon és csak gondolkodom, ahogyan azt a hét többi napján is tettem.A szüleim se értették már mi a bajom! Az öcsém se, mondjuk tőle nem is lehet elvárni hisz még csak 5 éves. Várjunk csak! Hisze még nem is említettem, hogy van egy öcsém. Igazából nagyon jól kijövünk egymással, sok időt töltünk együtt, mivel anyuék dolgoznak mindig.
Majdnem leestem az ágyamról mikor meghallottam a telefonom csörgését! Ránéztem a képernyőre és hirtelen megáll a szívem! Harry. Úristen! Most mit csináljak? Felvegyem vagy ne?! Mi van ha valami rosszat mond? Vagy, hogy elege van belőlem? De az is lehet, hogy jó dolog! Nem igaz? Elhessegettem ezeket a hülye gondolatokat, majd elhúztam a zöld kis telefonjelet.
-Szia, Harry!-próbáltam leplezni hangomon az idegességemet, viszont ahogy köszönt hallottam, hogy ő is ideges ami kicsit megrémisztett.
-Hello, Jessy! Nos, azért hívlak, hogy őő, tudod..mit szólnál ahhoz..vagyis lenne kedved..tudod izé..őő..Úristen ez így nem fog menni!-röhögte el magát idegességében, ami engem is kicsit megmosolyogtatott.-Na szóval-vett mély levegőt-Arra gondoltam, hogy nem csak telefonon kéne beszélnünk! Lenne kedved meginni egy kávét vagy ilyesmi? De persze ha te nem akarod, vagy ilyesmi akkor nem kell ! Csak kérdeztem-kezdett egyből a mentegetőzni de hallatszódott hangjában a remény is, ami nagyon aranyos volt tőle. Én viszont mikor felfogtam mit is mondott hirtelen lefagytam. Beszélni is elfelejtettem hirtelen.
-Jessy, ott vagy?-zökentett ki Harry hangja.
-Igen! Vagy is persze! A válaszom igen!-mondtam boldogan.
-Tényleg? Úristen el sem hiszem! 3-ra ott vagyok érted, és elmegyünk kávézni vagy valami-örült meg nagyon.-Viszlát Jessy!
-Viszlát-pirultam el, amit szerencsére nem látott, és letettük a telefont.
Nem hiszem el! Ez velem történik meg? Biztos csak álmodom! Hirtelen ránéztem az órára. 13:30. Úristen azt se tudom mit vegyek fel! Pánikoltam be!..
~Harry Styles
El sem hiszem, hogy igent mondott! Még nem is fogtam fel, hogy itt ülök a kocsiba és épp a háza felé tartok!
Ekkora szerencse nem is érhetett volna! Egy olyan szép lány mint ő velem randizik? Életemben nem képzeltem volna ezt! Ennek a randinak, vagyis baráti beszélgetésnek inkább, tökéletesnek kell lennie. Ha ezt elrontom, nem tudom, hogyan lesz tovább. Ő az a lány aki mellet el tudom képzelni az életemet!
Kiszálltam a kocsiból majd az ajtóhoz sétáltam. Miután megtaláltam a csengőt megnyomtam, majd fél perc múlva egy kis sráccal találtam magam szemben..
Tudom, kicsit később hoztam a részt, ezért bocsánatot is kérek :/ De remélem ettől függetlenül sikerül elnyerni a tetszéseteket! Mindenkinek jó olvasást :*
Niki~
5.rész
1 hét múlva
~Harry Styles
-Ugyan már Harry! 1 hét telt el azóta és még mindig nem hívtad el randizni!-oktatott ki Louis, miközben mindannyian a kanapén ülve nézünk filmet-Minden nap irogattok egymásnak! Tudom, hogy tetszik! Akkor miért nem hívod el?-értetlenkedett, de igazából jogos a kérdése.
-De nem merem egyszerűen! Mi van ha nemet mond? Én lennék a világ legboldogabb embere ha randiznánk! De egyszerűen félek, ha nemet mond mindennek vége lenne-öntöttem ki neki a szívem, hisz tudtam, hogy ők mindig meghallgatnak és segítenének nekem.
-Úúú, a híres Mr.Styles nem tán' csak beijedt egy lány miatt?-oltogatott Niall.
-Niall, hagyd már békén!-intette csendre Liam-De tényleg Harry! Mitől félsz ennyire? Mikor mondott neked akármikor is nemet? Volt már olyan? Nem! Miért másabb neked ő?-nézett a szemembe azzal a nagy barna igéző gömbökkel.
-Ő teljesen más mint a többi lány! Ilyen érzésem még nem volt senkinél! Egyszerűen nem tudom! Úgy érzem beleszerettem-néztem rájuk kétségbeesetten, de ők csak vigyorogtak mint a tejbe tök.
-Komolyan mondom Harry, ha te nem hívod el, akkor megteszem a helyedben!-állt fel Louis a telefonomért, de gyors mozdulattal kikaptam a kezéből.
-Igazatok van! El kell hívni, de akkor én teszem meg!-néztem rájuk, mire Louis csak elégedetten mosolygott rám, én meg felrohantam a szobámba. Kérem, csak mondjon igent!
~Jessy Thomson
Már 1 hét telt el. Egy teljes hosszú hét, és még mindig csak irogatunk egymásnak. Lehet, hogy Harry gesztusait félreértettem volna? Lehet, hogy minden lánnyal ezt csinálja?! De akkor miért volt velem ilyen kedves? Vagy csak arra kellettem neki, hogy a medencés bulin, ne lány nélkül legyen a nagy Harry Styles? De hisz, még most is ír nekem! De sajnos, nem utal semmilyen dologra, csak egy sima hétköznapi beszélgetés.
Itt fekszek az ágyamon és csak gondolkodom, ahogyan azt a hét többi napján is tettem.A szüleim se értették már mi a bajom! Az öcsém se, mondjuk tőle nem is lehet elvárni hisz még csak 5 éves. Várjunk csak! Hisze még nem is említettem, hogy van egy öcsém. Igazából nagyon jól kijövünk egymással, sok időt töltünk együtt, mivel anyuék dolgoznak mindig.
Majdnem leestem az ágyamról mikor meghallottam a telefonom csörgését! Ránéztem a képernyőre és hirtelen megáll a szívem! Harry. Úristen! Most mit csináljak? Felvegyem vagy ne?! Mi van ha valami rosszat mond? Vagy, hogy elege van belőlem? De az is lehet, hogy jó dolog! Nem igaz? Elhessegettem ezeket a hülye gondolatokat, majd elhúztam a zöld kis telefonjelet.
-Szia, Harry!-próbáltam leplezni hangomon az idegességemet, viszont ahogy köszönt hallottam, hogy ő is ideges ami kicsit megrémisztett.
-Hello, Jessy! Nos, azért hívlak, hogy őő, tudod..mit szólnál ahhoz..vagyis lenne kedved..tudod izé..őő..Úristen ez így nem fog menni!-röhögte el magát idegességében, ami engem is kicsit megmosolyogtatott.-Na szóval-vett mély levegőt-Arra gondoltam, hogy nem csak telefonon kéne beszélnünk! Lenne kedved meginni egy kávét vagy ilyesmi? De persze ha te nem akarod, vagy ilyesmi akkor nem kell ! Csak kérdeztem-kezdett egyből a mentegetőzni de hallatszódott hangjában a remény is, ami nagyon aranyos volt tőle. Én viszont mikor felfogtam mit is mondott hirtelen lefagytam. Beszélni is elfelejtettem hirtelen.
-Jessy, ott vagy?-zökentett ki Harry hangja.
-Igen! Vagy is persze! A válaszom igen!-mondtam boldogan.
-Tényleg? Úristen el sem hiszem! 3-ra ott vagyok érted, és elmegyünk kávézni vagy valami-örült meg nagyon.-Viszlát Jessy!
-Viszlát-pirultam el, amit szerencsére nem látott, és letettük a telefont.
Nem hiszem el! Ez velem történik meg? Biztos csak álmodom! Hirtelen ránéztem az órára. 13:30. Úristen azt se tudom mit vegyek fel! Pánikoltam be!..
~Harry Styles
El sem hiszem, hogy igent mondott! Még nem is fogtam fel, hogy itt ülök a kocsiba és épp a háza felé tartok!
Ekkora szerencse nem is érhetett volna! Egy olyan szép lány mint ő velem randizik? Életemben nem képzeltem volna ezt! Ennek a randinak, vagyis baráti beszélgetésnek inkább, tökéletesnek kell lennie. Ha ezt elrontom, nem tudom, hogyan lesz tovább. Ő az a lány aki mellet el tudom képzelni az életemet!
Kiszálltam a kocsiból majd az ajtóhoz sétáltam. Miután megtaláltam a csengőt megnyomtam, majd fél perc múlva egy kis sráccal találtam magam szemben..
2015. június 17., szerda
4.rész
Hi, guys! :D
Remélem olvassátok páran ezt a blogot. Aki esetleg olvasná, annak remélem elnyerte tetszését és most is elfogja. :) (bocsi, hogy most rövidebb lett)
By: Nikii~ (Réka mucikája)
4. rész
Mivel a fiúk nem akartak egyedül hazaengedni ezért velük kell hazajutnom. Bár, igazából nem annyira bántam, mert nem vagyok oda tényleg a viharokért. Sophia azt mondta nem jön mert úgy sem férnénk el a kocsiba, de természetesen Liam sem jött ezért, nem akarta egyedül hagyni addig ő sem. Szóval most a kocsiban ülünk. Sofőrnek beült a nagy veszekedésük után Louis mint a "legfelelősségteljesebb" ember. Tudom viccesen hangzik, de igazából hülyeségeit elnézve tényleg ő az Liam után közülük. Mellette Niall foglalt helyet, aki még mindig durcizik az eső miatt, ami igazából tőle aranyosan néz ki. Niall mögött én foglaltam helyet mellettem pedig Harry. Nem sokat beszéltünk igazából, de ez így volt jó. Mindenki elvolt a maga kis világában, közben pedig iszonyat nagyokat dörgött az ég. Mikor látta Harry, hogy az egyiknél kicsit összerezzentem megfogta a kezemet, amitől én fülig pirultam, de nagyon örültem neki. 15 perc után már a házunk előtt parkoltunk és elköszönve a fiúktól befutottam a házba. Tudtam, hogy már mindenki alszik ezért mikor becsuktam a szobám ajtaját, mint egy őrült tini lány ráugrottam az ágyra örömömben. Ha látnám most magamat, még én is dilisnek gondolnám magam. De, most ez érdekelt a legkevésbé őszintén, mivel ez volt életem legjobb napja. Remélem a fiúk is azért így gondolják és, hogy jó véleménnyel vannak rólam. Csendben lementem a konyhába, mert már nagyon szomjas voltam. Öntöttem magamnak vizet, majd a pulthoz dőlve meg is ittam. Mikor beleakartam rakni a mosatlan edények közé hirtelen kiesett a kezemből és darabokra tört. Reflexből lehajoltam és elkezdtem felszedni a darabokat, de ez nagyon hülye ötlet volt, mivel az egyik darab több részen megvágta a kezem ami vérezni kezdett. Basszus! Gyorsan felsöpörtem inkább majd rohantam a fürdőbe bekötni a kezem. Igen..ilyen az én szerencsém!
~Harry szemszögéből
Mikor Jessy kiszállt a kocsiból, a fiúk egyből hátra fordultak és vigyorogtak rám.
-Most mi van?-kérdeztem értetlen fejjel.
-Ó, semmi, semmi!-vigyorognak tovább, majd előrefordulnak és elindultunk hazafelé.Továbbra is csendben telt az út, de ennek inkább örültem, mert gyorsan elmerültem a gondolataimba. A mai volt a kedvenc napom. Jessy olyan gyönyörű, egyszerűen olyan tökéletes a számomra. Már el is döntöttem, hogy el fogom vinni randizni. Ha nemet mond, én addig küzdök érte amíg azt nem mondja igen. Csak akkor tértem vissza a gondolataimból mikor Louis és Niall az ajtómnál állnak és szólongatnak engem az esőben állva.
-Harry, figyeljél már! Elhiszem, hogy te ott jól elücsörögsz de mi ázunk és szeretnénk már bemenni!-hallottam Louis kicsit már ideges hangját. Gyorsan kiszálltam én is, majd berohantunk a házba.
-Hello!-köszöntünk a kanapén ülő szerelmes párnak, akik valamilyen filmet néztek. Niallék is helyet foglaltak mellettük, csurom vizesen, bár igazából nálunk ez senkit sem érdekel.
A szobám felé vettem az irányt, hogy végre levehessem a vizes ruháimat. Igazából már a többiek előtt is megtettem volna ezt, de a lány tagunk tiszteletére nem tettem meg. Beálltam a jó meleg víz alá és csak áztattam magam, ami nagyon jól esett a hideg után. Annyira elmerültem a gondolataimba, hogy szerintem már vagy 20 perce ott álltam azért elzártam a vizet és megtörölköztem. Egy szál alsógatyába mentem ki a szobámba, majd megfogtam az éjjeli szekrényemre kirakott vizet, és megittam pár kortyal. Mikor vissza akartam helyezni véletlen mellé tettem ezért darabokra tört, és meggondolatlanságból kézzel kezdtem összeszedni ami nem volt jó ötlet ugyanis megvágott és a kezemen csorgott a fém szagú folyadék egyből. Nem igaz! Ilyen az én szerencsém..
Remélem olvassátok páran ezt a blogot. Aki esetleg olvasná, annak remélem elnyerte tetszését és most is elfogja. :) (bocsi, hogy most rövidebb lett)
By: Nikii~ (Réka mucikája)
4. rész
Mivel a fiúk nem akartak egyedül hazaengedni ezért velük kell hazajutnom. Bár, igazából nem annyira bántam, mert nem vagyok oda tényleg a viharokért. Sophia azt mondta nem jön mert úgy sem férnénk el a kocsiba, de természetesen Liam sem jött ezért, nem akarta egyedül hagyni addig ő sem. Szóval most a kocsiban ülünk. Sofőrnek beült a nagy veszekedésük után Louis mint a "legfelelősségteljesebb" ember. Tudom viccesen hangzik, de igazából hülyeségeit elnézve tényleg ő az Liam után közülük. Mellette Niall foglalt helyet, aki még mindig durcizik az eső miatt, ami igazából tőle aranyosan néz ki. Niall mögött én foglaltam helyet mellettem pedig Harry. Nem sokat beszéltünk igazából, de ez így volt jó. Mindenki elvolt a maga kis világában, közben pedig iszonyat nagyokat dörgött az ég. Mikor látta Harry, hogy az egyiknél kicsit összerezzentem megfogta a kezemet, amitől én fülig pirultam, de nagyon örültem neki. 15 perc után már a házunk előtt parkoltunk és elköszönve a fiúktól befutottam a házba. Tudtam, hogy már mindenki alszik ezért mikor becsuktam a szobám ajtaját, mint egy őrült tini lány ráugrottam az ágyra örömömben. Ha látnám most magamat, még én is dilisnek gondolnám magam. De, most ez érdekelt a legkevésbé őszintén, mivel ez volt életem legjobb napja. Remélem a fiúk is azért így gondolják és, hogy jó véleménnyel vannak rólam. Csendben lementem a konyhába, mert már nagyon szomjas voltam. Öntöttem magamnak vizet, majd a pulthoz dőlve meg is ittam. Mikor beleakartam rakni a mosatlan edények közé hirtelen kiesett a kezemből és darabokra tört. Reflexből lehajoltam és elkezdtem felszedni a darabokat, de ez nagyon hülye ötlet volt, mivel az egyik darab több részen megvágta a kezem ami vérezni kezdett. Basszus! Gyorsan felsöpörtem inkább majd rohantam a fürdőbe bekötni a kezem. Igen..ilyen az én szerencsém!
~Harry szemszögéből
Mikor Jessy kiszállt a kocsiból, a fiúk egyből hátra fordultak és vigyorogtak rám.
-Most mi van?-kérdeztem értetlen fejjel.
-Ó, semmi, semmi!-vigyorognak tovább, majd előrefordulnak és elindultunk hazafelé.Továbbra is csendben telt az út, de ennek inkább örültem, mert gyorsan elmerültem a gondolataimba. A mai volt a kedvenc napom. Jessy olyan gyönyörű, egyszerűen olyan tökéletes a számomra. Már el is döntöttem, hogy el fogom vinni randizni. Ha nemet mond, én addig küzdök érte amíg azt nem mondja igen. Csak akkor tértem vissza a gondolataimból mikor Louis és Niall az ajtómnál állnak és szólongatnak engem az esőben állva.
-Harry, figyeljél már! Elhiszem, hogy te ott jól elücsörögsz de mi ázunk és szeretnénk már bemenni!-hallottam Louis kicsit már ideges hangját. Gyorsan kiszálltam én is, majd berohantunk a házba.
-Hello!-köszöntünk a kanapén ülő szerelmes párnak, akik valamilyen filmet néztek. Niallék is helyet foglaltak mellettük, csurom vizesen, bár igazából nálunk ez senkit sem érdekel.
A szobám felé vettem az irányt, hogy végre levehessem a vizes ruháimat. Igazából már a többiek előtt is megtettem volna ezt, de a lány tagunk tiszteletére nem tettem meg. Beálltam a jó meleg víz alá és csak áztattam magam, ami nagyon jól esett a hideg után. Annyira elmerültem a gondolataimba, hogy szerintem már vagy 20 perce ott álltam azért elzártam a vizet és megtörölköztem. Egy szál alsógatyába mentem ki a szobámba, majd megfogtam az éjjeli szekrényemre kirakott vizet, és megittam pár kortyal. Mikor vissza akartam helyezni véletlen mellé tettem ezért darabokra tört, és meggondolatlanságból kézzel kezdtem összeszedni ami nem volt jó ötlet ugyanis megvágott és a kezemen csorgott a fém szagú folyadék egyből. Nem igaz! Ilyen az én szerencsém..
2015. június 16., kedd
Fontos!
Sziasztok!:)
Ha érdekel titeket egy eseménydús, izgalmakkal teli történet, akkor néz be ide --> http://ezcsakegyalomvagymegsem.blogspot.hu/
Hidd el nem bánod meg!:)
By: Niki~ :*
Ha érdekel titeket egy eseménydús, izgalmakkal teli történet, akkor néz be ide --> http://ezcsakegyalomvagymegsem.blogspot.hu/
Hidd el nem bánod meg!:)
By: Niki~ :*
3.rész
Üdv!:D
Köszönöm a visszajelzéseket :* Minden egyes embernek aki rám írt! :) Igazából nem is szeretném húzni az időtöket!:) Jó szórakozást!
3.rész
Gyalog mentem ugyanis könnyebb mint kocsival bolyongani, mivel nem tudom pontosan hol laknak. Úton 1-2-szer eltévedtem, de, hát tőlem ez már megszokott volt. Olyan szűk 30 perc séta után, megérkeztem a házhoz. Őszintén, először nem is mertem bekopogni az ajtón. Egyszerűen rettegtem. A lábaim remegtek és úgy éreztem ott fogok egyből összeesni. Szerintem már úgy körülbelül 5 perce állhatok úgy mozdulatlanul, mikor rá vitt valami, hogy becsöngessek. Pár másodperc múlva Harry nyitotta ki az ajtót és mikor belenéztem a szemébe, úgy éreztem ott a vég. Egyszerűn tökéletes volt. Elbűvöltek a gyönyörű smaragdzöld szemei. Bármelyik lányt megkaphatná, de mégis engem hívott el ide. Mondjuk ez sajnos nem jelent semmit, lehet, hogy csak kedvességből hívott el. Ez a tény kicsit lehangolt, de nem érdekel, az a lényeg, hogy most itt vagyok, kettesbe vele, és csak is ez érdekel most.
-Szia, Jessy!-zökkentett ki Harry gondolataimból, a csábos mosolyával.
-Szia Harry-mosolyogtam, majd megöleltük egymást. Azt hittem ott olvadok el a karjaiba! Olyan elbűvölő illata volt.
-Gyere be-tessékelt engem a nappali felé.
Csodálatos és nagy házuk volt. Nem is látszódott meg rajta, hogy négy fiú lakik benne. Tiszta, rendezett volt. A fő szín a fehér és fekete. Persze több is volt, de ezekre épült az egész. Egy óriási nagy fekete kanapé húzódott a szoba egyik végében amin párnák sorakoztak fel sorban. Szemben egy óriási tv volt, ami alatt pedig DVD lejátszó. A falak fehérek voltak amin 1-2 kép helyezkedett el, amik családiassá tették.
-Gyere menjünk ki a többiekhez-szólt nekem kedvesen Harry, mikor látta, hogy nem tudom mit tegyek. Úgy láttam kicsit ő is zavarban van, de ezt be tudtam annak, hogy lehet csak én akarom és azt képzelem, hogy esetleg van nála esélyem. Igazából csodáltam magamat. Sosem volt még ilyen velem! Eddig 1 fiúval voltam, de akkor is először ő esett belém. Eddig az ellentéte voltam ennek. Először szerettem megismerni a fiút. De Harry más volt! Mellette biztonságban éreztem magamat. Megbíztam benne.
Odaértünk a hátsókerthez, ahol az üvegajtót elhúzva már kint is voltunk. Körbenéztem, és egy óriási kert terült el előttem, egy még nagyobb medencével.
-Szia, Sophia vagyok-jött oda mosolyogva az egyetlen lány tag.
-Hello, én meg Jessy- mosolyogtam rá én is, majd megölelt.
-Haliiiikaaa-ugrott elém vigyorogva Louis. Komolyan mondom olyan mint a videókban!-Gondolom engem már ismersz, így nekem kell bemutatkoznom!-vigyorog rám nagyképűen, de tudtam, hogy csak bolondozik.
-Igen Louis, tudom kik vagytok!-nevettem el én is magamat a többiekkel együtt.-De azért én még bemutatkozom. Én Jessy vagyok-intettem a fiú felé kedvesen, mire ők a nevetést abbahagyva csak mosolyogtak rám. Igazából nagyon jól esett a kedvességük, és hogy nem taszítottak el maguktól vagy ilyesmi. Láttam, hogy már mindannyian "fürdős" ruhában voltak, ezért megkérdeztem Harryt, hogy hol öltözhetek át. Felkísért a fürdőbe, majd otthagyott nyugiban átöltözni és lement a többiekhez. Gyorsan ledobtam magamról a ruháimat (nem perverzkedni :D) és gyors felvettem a bikinimet. Egy virágmintásra esett a választásom. Nem tudom miért, de ez a kedvencem. Sok ehhez hasonló cuccom van, a bőröndöm, a táskám, a cipőm, papucsom és még sok-sok minden más is.
Az este nagyon jól telik eddig. Legtöbbet Sophiával beszélgettem, és meglepően kedves. Sok minden lányos témát kibeszéltünk amíg a fiúk a vízben hülyéskedtek. Ők is hozták a maguk furcsa stílusát. Persze ezt jó értelemben mondom, mert mind egytől-egyik kedves.
-Lányok nem jöttök kicsit ti is fürdeni? Olyan jó a víz, és ott meg meleg van-beszélt hozzánk Louis ki a vízből, de ahogy befejezte mondani valóját már a víz alatt találta magát, ugyanis az ír tagunk ráugrott. Feltűnt, hogy Harry nincs a vízben, ezért felálltam megkeresni. Elindultam a ház felé, mikor hirtelen két kéz megragadott és a medence felé kezdett velem futni.
-Ne! HARRY, NE!-kiabáltam, mikor megtudtam ki a támadóm. De, be kell vallanom én is elröhögtem már a végén, és pár másodperc múlva már a víz alatt találtam magam. Felúsztam a víz tetejére és csak azt látom, hogy a fiúk a vízbe és Sophia a medence szélén nevet rajtam. Ó, igen Sophia? Ezt még vissza fogod kapni. Kimásztam a medencéből és szegény lány hirtelen nem tudta mit csináljon ezért belelöktem a vízbe, majd én is utána ugrottam. Hirtelen nagyon jó érzés futott rajtam végig. Boldog voltam, annyira mint még soha. Úgy érzem hosszú évek óta végre igaz barátokat találtam.
-Na jó, én most kicsit kimegyek mert kezdek fázni!-szólaltam fel olyan 10 perc múlva, és Sophia is egyetértett velem. Visszamentünk a napozóágyakra, és mikor felnéztem az égre láttam hogy idő közben beborult az ég. De jó! Már csak ez hiányzott.
-Fiúk, gyertek ki a vízből! Úgy látom vihar lesz! Pakoljunk össze amíg nem késő!-figyelmeztettem őket, akik engedelmesen kijöttek és elkezdtek pakolni. Sejtésem beigazolódott, mert 15 perc után szakadni kezdett az eső, villámlani és dörögni kezdett az ég. Mindenki átöltözött normális ruhába, én pedig Sophiától kaptam egy kicsit melegebb ruhát.
Mindannyian a nappaliban ültünk, ki a kanapén, ki a földön. A szőke barátunk pedig szomorúan nézett ki az ablakon és duzzogott.
-Ez nem ér! végre egy jó este lenne, és vihar van!-mindenki csak mosolygott az ír kiakadásán. ránéztem az órára és kikeredett a szemem. 22:00. Te jó ég! nekem mennem kéne, igaz szakad az eső, de haza kell jutnom.
-Sajnálom srácok! Nekem lassan haza kéne mennem!-húztam el a számat.
-Ne már!-kapta fel a fejét Harry-Hisz szakad az eső! Egy kicsit maradj! Legalább a vihar végéig-nézett rám azokkal a nagy zöld szemeivel.
-Sajnálom, otthon úgy is volt most elég veszekedés! Nem akarom tovább feszíteni a húrt-magyaráztam nekik.
-De akkor sem mehetsz így egyedül!-szögezték le a fiúk.
-Nyugi, jól leszek. Nem olyan messzire lakom-próbáltam nyugtatni őket, de nem engedtek..
Köszönöm a visszajelzéseket :* Minden egyes embernek aki rám írt! :) Igazából nem is szeretném húzni az időtöket!:) Jó szórakozást!
3.rész
Gyalog mentem ugyanis könnyebb mint kocsival bolyongani, mivel nem tudom pontosan hol laknak. Úton 1-2-szer eltévedtem, de, hát tőlem ez már megszokott volt. Olyan szűk 30 perc séta után, megérkeztem a házhoz. Őszintén, először nem is mertem bekopogni az ajtón. Egyszerűen rettegtem. A lábaim remegtek és úgy éreztem ott fogok egyből összeesni. Szerintem már úgy körülbelül 5 perce állhatok úgy mozdulatlanul, mikor rá vitt valami, hogy becsöngessek. Pár másodperc múlva Harry nyitotta ki az ajtót és mikor belenéztem a szemébe, úgy éreztem ott a vég. Egyszerűn tökéletes volt. Elbűvöltek a gyönyörű smaragdzöld szemei. Bármelyik lányt megkaphatná, de mégis engem hívott el ide. Mondjuk ez sajnos nem jelent semmit, lehet, hogy csak kedvességből hívott el. Ez a tény kicsit lehangolt, de nem érdekel, az a lényeg, hogy most itt vagyok, kettesbe vele, és csak is ez érdekel most.
-Szia, Jessy!-zökkentett ki Harry gondolataimból, a csábos mosolyával.
-Szia Harry-mosolyogtam, majd megöleltük egymást. Azt hittem ott olvadok el a karjaiba! Olyan elbűvölő illata volt.
-Gyere be-tessékelt engem a nappali felé.
Csodálatos és nagy házuk volt. Nem is látszódott meg rajta, hogy négy fiú lakik benne. Tiszta, rendezett volt. A fő szín a fehér és fekete. Persze több is volt, de ezekre épült az egész. Egy óriási nagy fekete kanapé húzódott a szoba egyik végében amin párnák sorakoztak fel sorban. Szemben egy óriási tv volt, ami alatt pedig DVD lejátszó. A falak fehérek voltak amin 1-2 kép helyezkedett el, amik családiassá tették.
-Gyere menjünk ki a többiekhez-szólt nekem kedvesen Harry, mikor látta, hogy nem tudom mit tegyek. Úgy láttam kicsit ő is zavarban van, de ezt be tudtam annak, hogy lehet csak én akarom és azt képzelem, hogy esetleg van nála esélyem. Igazából csodáltam magamat. Sosem volt még ilyen velem! Eddig 1 fiúval voltam, de akkor is először ő esett belém. Eddig az ellentéte voltam ennek. Először szerettem megismerni a fiút. De Harry más volt! Mellette biztonságban éreztem magamat. Megbíztam benne.
Odaértünk a hátsókerthez, ahol az üvegajtót elhúzva már kint is voltunk. Körbenéztem, és egy óriási kert terült el előttem, egy még nagyobb medencével.
-Szia, Sophia vagyok-jött oda mosolyogva az egyetlen lány tag.
-Hello, én meg Jessy- mosolyogtam rá én is, majd megölelt.
-Haliiiikaaa-ugrott elém vigyorogva Louis. Komolyan mondom olyan mint a videókban!-Gondolom engem már ismersz, így nekem kell bemutatkoznom!-vigyorog rám nagyképűen, de tudtam, hogy csak bolondozik.
-Igen Louis, tudom kik vagytok!-nevettem el én is magamat a többiekkel együtt.-De azért én még bemutatkozom. Én Jessy vagyok-intettem a fiú felé kedvesen, mire ők a nevetést abbahagyva csak mosolyogtak rám. Igazából nagyon jól esett a kedvességük, és hogy nem taszítottak el maguktól vagy ilyesmi. Láttam, hogy már mindannyian "fürdős" ruhában voltak, ezért megkérdeztem Harryt, hogy hol öltözhetek át. Felkísért a fürdőbe, majd otthagyott nyugiban átöltözni és lement a többiekhez. Gyorsan ledobtam magamról a ruháimat (nem perverzkedni :D) és gyors felvettem a bikinimet. Egy virágmintásra esett a választásom. Nem tudom miért, de ez a kedvencem. Sok ehhez hasonló cuccom van, a bőröndöm, a táskám, a cipőm, papucsom és még sok-sok minden más is.
Az este nagyon jól telik eddig. Legtöbbet Sophiával beszélgettem, és meglepően kedves. Sok minden lányos témát kibeszéltünk amíg a fiúk a vízben hülyéskedtek. Ők is hozták a maguk furcsa stílusát. Persze ezt jó értelemben mondom, mert mind egytől-egyik kedves.
-Lányok nem jöttök kicsit ti is fürdeni? Olyan jó a víz, és ott meg meleg van-beszélt hozzánk Louis ki a vízből, de ahogy befejezte mondani valóját már a víz alatt találta magát, ugyanis az ír tagunk ráugrott. Feltűnt, hogy Harry nincs a vízben, ezért felálltam megkeresni. Elindultam a ház felé, mikor hirtelen két kéz megragadott és a medence felé kezdett velem futni.
-Ne! HARRY, NE!-kiabáltam, mikor megtudtam ki a támadóm. De, be kell vallanom én is elröhögtem már a végén, és pár másodperc múlva már a víz alatt találtam magam. Felúsztam a víz tetejére és csak azt látom, hogy a fiúk a vízbe és Sophia a medence szélén nevet rajtam. Ó, igen Sophia? Ezt még vissza fogod kapni. Kimásztam a medencéből és szegény lány hirtelen nem tudta mit csináljon ezért belelöktem a vízbe, majd én is utána ugrottam. Hirtelen nagyon jó érzés futott rajtam végig. Boldog voltam, annyira mint még soha. Úgy érzem hosszú évek óta végre igaz barátokat találtam.
-Na jó, én most kicsit kimegyek mert kezdek fázni!-szólaltam fel olyan 10 perc múlva, és Sophia is egyetértett velem. Visszamentünk a napozóágyakra, és mikor felnéztem az égre láttam hogy idő közben beborult az ég. De jó! Már csak ez hiányzott.
-Fiúk, gyertek ki a vízből! Úgy látom vihar lesz! Pakoljunk össze amíg nem késő!-figyelmeztettem őket, akik engedelmesen kijöttek és elkezdtek pakolni. Sejtésem beigazolódott, mert 15 perc után szakadni kezdett az eső, villámlani és dörögni kezdett az ég. Mindenki átöltözött normális ruhába, én pedig Sophiától kaptam egy kicsit melegebb ruhát.
Mindannyian a nappaliban ültünk, ki a kanapén, ki a földön. A szőke barátunk pedig szomorúan nézett ki az ablakon és duzzogott.
-Ez nem ér! végre egy jó este lenne, és vihar van!-mindenki csak mosolygott az ír kiakadásán. ránéztem az órára és kikeredett a szemem. 22:00. Te jó ég! nekem mennem kéne, igaz szakad az eső, de haza kell jutnom.
-Sajnálom srácok! Nekem lassan haza kéne mennem!-húztam el a számat.
-Ne már!-kapta fel a fejét Harry-Hisz szakad az eső! Egy kicsit maradj! Legalább a vihar végéig-nézett rám azokkal a nagy zöld szemeivel.
-Sajnálom, otthon úgy is volt most elég veszekedés! Nem akarom tovább feszíteni a húrt-magyaráztam nekik.
-De akkor sem mehetsz így egyedül!-szögezték le a fiúk.
-Nyugi, jól leszek. Nem olyan messzire lakom-próbáltam nyugtatni őket, de nem engedtek..
2015. június 15., hétfő
2.rész
Hi! :D
-Harold Edward Styles! Hol a fenében voltál? Már vagy ezerszer hívtalak! Tudod mennyit késtél?!-kezdte a szidásomat Louis.
-Igen-hajtottam le a fejemet bűntudatosan-De nyomós okom van rá! És most tényleg!-néztem komolyan a 3 még mindig dühös szempárba.
-Ó, igen? Akkor szívesen meghallgatjuk! Ugye fiúk?-nézett Louis a másik kettő fiúra akik egyetértően bólogattak.
-Háát, igazából elindultam majdnem (!) időben, és úgy döntöttem, hogy a parkon megyek keresztül, mert úgy gyorsabb. Mikor majdnem kiértem, sírásra lettem figyelmes. Odamentem a lányhoz és elkezdtem vele beszélgetni, és amikor rám nézett egyszerűen elbűvölt! Gyönyörű kék szemei voltak! És a mosoly is a legaranyosabb volt. Ilyen szép lányt életembe nem láttam még. A hangjáról nem is beszélve, édes kis csilingelő hangja van!-meséltem el nekik a sztorit csillogó szemekkel. Mikor a fiúkra néztem csak azt láttam, hogy már nem is voltak mérgesek csak mosolyogtak.
-Óóó, a mi kis Hazzánk szerelmes lett!-ölelt meg drámain Louis, míg Niall és Liam nevettek halkan. Én csak fülig pirulva lehajtottam a fejem.
-De Harry, előre figyelmeztetlek, hogy ne ess bele gyorsan, és ne legyél vak. Tudod mi volt legutóbb! 1 hónapig alig jöttél ki a szobádból! Nekünk kellett összeszedni a darabjaidat! És ezt nem akarjuk megismételni!-jött ki Liamből a daddy. Bár nem is vártam tőle mást, így szeretjük.
-Igen, Harry igaza van! Először ismerd meg rendesen! Hívd át hozzánk! (igen egy házban lakunk, és még így is képes vagyok elkésni) Ma este csináljunk egy medencés bulit! Liam majd áthívja Sophiát!-ötletelt Niall.
-Megtennétek értem srácok?-mindannyian bólogatni kezdtek-Köszönööööm!-ugrottam a nyakukba mint egy kis gyerek akinek azt mondták mennek délután a játszótérre.
-De először is, lássunk a munkához!-csapta össze a tenyerét a főnök.
Délután 3-kor
-Harry? Szia!-köszönt bele az édes hangjával Jessy. Úristen milyen jó újra hallani Őt. Egyszer találkoztam vele, de máris hiányzik!
*kicsöng, kicsöng, kicsöng
~Jessy szemszögéből
Úristen! Nem hiszem el, hogy felhívott! Ez biztos csak egy álom..velem nem történhet ilyen! Ilyen nincs! Amint leraktam a telefont örömtáncot jártam, ilyenkor hálát adok, hogy nem lakik velem senki, mert alkalmakkor kínos lenne. Felrohantam a szobámba és elkezdtem készülődni.
-Szia-vigyorogtam a telefonba- Arra gondoltunk a fiúkkal hogy átjöhetnél egy kis medencés partira hozzánk! Tudod, amolyan ismerkedős este! Itt lesz Sophia is! Benne vagy?-kérdeztem reménykedve.
-Hát persze! Nem sokára ott leszek-akkorát ugrottam örömömben, hogy örültem ha nem szakad be aladtam a föld. -De hol is leszek?-kérdezte nevetve, aztán elmondtam a címünket, és leraktuk. 'Itt a nagy esélyed Styles! Nehogy elrontsd!' Mondogattam magamban.
Nem is tudom mit vegyek fel! Mi van ha nem tetszik neki a ruhám? Úristen, de ideges vagyok! Még sosem volt ilyen fiúnál! Főleg nem akivel még csak egyszer találkoztam! De ő más volt mint a többi. Ő megértő, kedves, odaadó és gondoskodó volt. Várjunk csak! Medencés partit mondott? Akkor kéne valami bikini is nem? De jó még azon is izgulhatok! Utálok mások előtt abban lenni. Nincs oka, hogy miért, egyszerűen csak nem szeretem. De nem akarok most bunkó lenni ezért természetesen viszek magammal, maximum nem veszem át. Mivel nagyon meleg van odakint ezért csak egyszerű ruhát vettem fel.
Indulás előtt gyorsan rendbe tettem a hajam, majd feltettem egy gyors egyszerű sminket. Kifelé menet felvettem egy egyszerű topánkát. Elvettem az asztalról a kulcsomat, majd bezártam magam után az ajtót. Menet irányba fordultam, majd hangosan kifújtam a levegőt. Irány az 1D rezidencia!
Remélem tetszett az első rész nektek. Próbálom minél hamarabb hozni a részeket, ahogy ezt már mondtam. Nem biztos hogy nagyon hosszúak lesznek, de ahogyan majd az időm engedi. Jó olvasást:)
2.rész
" Mikor felnéztem félve, csak három dühös szempárral találtam magam szemben.."
-Harold Edward Styles! Hol a fenében voltál? Már vagy ezerszer hívtalak! Tudod mennyit késtél?!-kezdte a szidásomat Louis.
-Igen-hajtottam le a fejemet bűntudatosan-De nyomós okom van rá! És most tényleg!-néztem komolyan a 3 még mindig dühös szempárba.
-Ó, igen? Akkor szívesen meghallgatjuk! Ugye fiúk?-nézett Louis a másik kettő fiúra akik egyetértően bólogattak.
-Háát, igazából elindultam majdnem (!) időben, és úgy döntöttem, hogy a parkon megyek keresztül, mert úgy gyorsabb. Mikor majdnem kiértem, sírásra lettem figyelmes. Odamentem a lányhoz és elkezdtem vele beszélgetni, és amikor rám nézett egyszerűen elbűvölt! Gyönyörű kék szemei voltak! És a mosoly is a legaranyosabb volt. Ilyen szép lányt életembe nem láttam még. A hangjáról nem is beszélve, édes kis csilingelő hangja van!-meséltem el nekik a sztorit csillogó szemekkel. Mikor a fiúkra néztem csak azt láttam, hogy már nem is voltak mérgesek csak mosolyogtak.
-Óóó, a mi kis Hazzánk szerelmes lett!-ölelt meg drámain Louis, míg Niall és Liam nevettek halkan. Én csak fülig pirulva lehajtottam a fejem.
-De Harry, előre figyelmeztetlek, hogy ne ess bele gyorsan, és ne legyél vak. Tudod mi volt legutóbb! 1 hónapig alig jöttél ki a szobádból! Nekünk kellett összeszedni a darabjaidat! És ezt nem akarjuk megismételni!-jött ki Liamből a daddy. Bár nem is vártam tőle mást, így szeretjük.
-Igen, Harry igaza van! Először ismerd meg rendesen! Hívd át hozzánk! (igen egy házban lakunk, és még így is képes vagyok elkésni) Ma este csináljunk egy medencés bulit! Liam majd áthívja Sophiát!-ötletelt Niall.
-Megtennétek értem srácok?-mindannyian bólogatni kezdtek-Köszönööööm!-ugrottam a nyakukba mint egy kis gyerek akinek azt mondták mennek délután a játszótérre.
-De először is, lássunk a munkához!-csapta össze a tenyerét a főnök.
Délután 3-kor
-Harry? Szia!-köszönt bele az édes hangjával Jessy. Úristen milyen jó újra hallani Őt. Egyszer találkoztam vele, de máris hiányzik!
*kicsöng, kicsöng, kicsöng
~Jessy szemszögéből
Úristen! Nem hiszem el, hogy felhívott! Ez biztos csak egy álom..velem nem történhet ilyen! Ilyen nincs! Amint leraktam a telefont örömtáncot jártam, ilyenkor hálát adok, hogy nem lakik velem senki, mert alkalmakkor kínos lenne. Felrohantam a szobámba és elkezdtem készülődni.
-Szia-vigyorogtam a telefonba- Arra gondoltunk a fiúkkal hogy átjöhetnél egy kis medencés partira hozzánk! Tudod, amolyan ismerkedős este! Itt lesz Sophia is! Benne vagy?-kérdeztem reménykedve.
-Hát persze! Nem sokára ott leszek-akkorát ugrottam örömömben, hogy örültem ha nem szakad be aladtam a föld. -De hol is leszek?-kérdezte nevetve, aztán elmondtam a címünket, és leraktuk. 'Itt a nagy esélyed Styles! Nehogy elrontsd!' Mondogattam magamban.
Nem is tudom mit vegyek fel! Mi van ha nem tetszik neki a ruhám? Úristen, de ideges vagyok! Még sosem volt ilyen fiúnál! Főleg nem akivel még csak egyszer találkoztam! De ő más volt mint a többi. Ő megértő, kedves, odaadó és gondoskodó volt. Várjunk csak! Medencés partit mondott? Akkor kéne valami bikini is nem? De jó még azon is izgulhatok! Utálok mások előtt abban lenni. Nincs oka, hogy miért, egyszerűen csak nem szeretem. De nem akarok most bunkó lenni ezért természetesen viszek magammal, maximum nem veszem át. Mivel nagyon meleg van odakint ezért csak egyszerű ruhát vettem fel.
2015. június 14., vasárnap
Üdv itt! :D +1. rész
Hi, guys!:D
Ez az én kis saját, elképzeléseim szerint történő One Direction sztori. Próbálok minél többször részeket hozni nektek. Remélem tetszeni fog nektek!:) Kérlek szépen, ha tetszett jelezzetek vissza nekem:) nagyon megköszönném! De, nem is akarom tovább húzni az időt! Jó olvasást mindenkinek!:) (bocsi ez a rész nem olyan hosszú, hiszen csak amolyan "bevezetés")
1. rész
Nem igaz! Ez nem történhet meg velem ez már megint! Megígértem a fiúknak, hogy nem lesz többször ilyen. Még arra se vagyok képes, hogy a szavamat betartsam. Nem is értem magamat mostanában, minden kimegy a fejemből, próbákon mindent elrontok, nem sikerül semmi. Teljesen szét vagyok esve. A srácok azt mondják kellene nekem egy barátnő, csak azért az nem olyan egyszerű, főleg nekem! Eléggé válogatós vagyok, na meg persze nem akarok egy újabb csalódást sem. Igen a híres Harry Styles szívét összetörte egy lány. Nagy durranás. Nem értem miért vannak ezen fent akadva az emberek.
Miután visszatértem gondolataimból sietősebbre vettem a tempómat a stúdió felé, mivel mondtam hogy megint kiment a fejemből, ezért a fiúk ki lesznek akadva. Mondjuk annyira már nem hat meg, mindig rám pikkelnek. Megálltam a kereszteződésnél, és elgondolkoztam, hogy merre is menjek. Úgy döntöttem a parkon átvágok, mert az sokkal egyszerűbb és gyorsabb mint hogy megkerüljem. Arra vettem az irányt, majd ráléptem az ott lévő kavicsos kis ösvényre. A hangja lehet hogy mások számára idegesítő, de engem csak megnyugtat. Jó ezt a csendet hallani, örülök hogy nincs itt egy rajongó sem, ami mondjuk furcsa. De, ne értsetek félre imádom őket, de jó néha a nyugalom. Miközben sétáltam elkezdtem nézelődni. Ha már nyugalom van, ezt ki kell élveznem! A srácok csak meg kibírnak még 10 percet! A nagy csendben, egy kis szipogásra lettem figyelmes, ami felkeltette az érdeklődésemet. Elnéztem jobbra, ahol a padon egy körülbelül velem egy idős lányt láttam meg. Lassan és óvatosan felé vettem az irányt. Mikor odaértem, tudtam, hogy észrevette a jelenlétem, de nem nézett rám, csak tovább szipogott halkan. Leültem csendben a pad másik szélére. Olyan fél percig hallgattam, majd megszólaltam:
-Szia-szóltam neki kedvesen, de még mindig nem figyelt-Miért sírsz?-kérdeztem rá egyből, hátha erre a kérdésemre válaszol már. Abbahagyta a sírást, és rám emelte tekintetét. Mikor megláttam a szemeit és az arcát, nem túlzok ha azt mondom, hogy elbűvölt. Egyszerűen tökéletes volt. Nem érdekelt a vörös szeme a sok sírástól vagy a megviselt, fáradt arca. Még így is gyönyörű.
-Nem értenéd- szólt halkan. A hangja nagyon édesen csilingelt.
-Lehet, de elmondhatod-mosolyogtam rá kedvesen.
-Miért mondanám el egy vad idegennek?-hmm, igaza van.
-Harry Styles vagyok!-vigyorogtam rá-Na, most már nem vagyok idegen!-kacsintok rá, hogy kicsit jobb kedve legyen, mire ő is eleresztett egy félmosolyt, aminek nagyon örültem.
-Jessy Thomson- nézett rám kicsit mosolyogva- Miért érdekel ennyire mi van velem? Főleg egy ilyen híres embert?
-Ohh-szomorodtam el. Szóval tudta ki vagyok. Pedig azt hittem tudok vele nyugisan beszélni, és nem egy rajongó lesz.
-Nyugi én nem kezellek ezért másképpen- mondta nyugtatóan mikor látta a szomorúságom, és én erre csak kifújtam a hangosan a levegőt, mire kicsit felnevetett:
-Igazából csak kijöttem egy kicsit gondolkozni ide. Imádom ezt a parkot, egyszerűen gyönyörű! Mikor leültem hirtelen eszembe jutott minden, ami rossz történt velem. De nyugi már semmi baj!
-Mi rossz történhetett egy ilyen gyönyörű, mosolygós lánnyal?-vettem elő a legkedvesebb oldalam, amit csak kevesen ismertek.
-Nem voltam ám mindig ilyen. Tudod 11 éves koromban rákot diagnosztizáltak nálam. Ott teljesen összeomlottam. Azt hittem nincs remény, és megfogok halni. Kemoterápián kellet részt vennem, ami egyszerűen szörnyű volt. Szüleim is teljesen össze voltak törve, sőt az egész családom. 2 év után sikeresen kigyógyultam belőle. ár csak abba reménykedem, hogy nem újul ki rajtam megint! Te jó ég..miért mondom ezeket el? Nagyon sajnálom-kezdte el törölgetni a könnyeit majd közelebb húztam és megöleltem.
-Semmi baj! Hisz én kérdeztem, és örülök, hogy elmondtad nekem-néztem a szemébe. Újra megvillantott nekem gyönyörű mosolyát, amit ahányszor látok, egyre jobban tartom aranyosnak.
-Sajnálom Harry nekem most mennem kell! Örülök, hogy meghallgattál engem. Mindent köszönök!-ölelt meg újra, majd felállt a padról.
-Nincs mit megköszönnöd! Én örülök a találkozásnak. Ugye beszélünk még máskor is?-kérdeztem reménykedve.
-Hát persze, ha szeretnéd!- adott egy félmosolyt. Ezután megadtuk egymásnak a számunkat, majd elindultunk külön irányba. Miközben rohantam a stúdió felé (igen már tényleg szinte rohantam, mert nagyon késésbe vagyok) végig ő járt a fejemben. Nem ment ki a fejemből a gyönyörű kék szeme és a mosolya. Azt vettem csak észre, hogy már épp sétálok be a stúdióba, mikor hirtelen nekiütköztem valakiknek. Mikor felnéztem félve, csak három dühös szempárral találtam magam szemben..
Ez az én kis saját, elképzeléseim szerint történő One Direction sztori. Próbálok minél többször részeket hozni nektek. Remélem tetszeni fog nektek!:) Kérlek szépen, ha tetszett jelezzetek vissza nekem:) nagyon megköszönném! De, nem is akarom tovább húzni az időt! Jó olvasást mindenkinek!:) (bocsi ez a rész nem olyan hosszú, hiszen csak amolyan "bevezetés")
1. rész
Nem igaz! Ez nem történhet meg velem ez már megint! Megígértem a fiúknak, hogy nem lesz többször ilyen. Még arra se vagyok képes, hogy a szavamat betartsam. Nem is értem magamat mostanában, minden kimegy a fejemből, próbákon mindent elrontok, nem sikerül semmi. Teljesen szét vagyok esve. A srácok azt mondják kellene nekem egy barátnő, csak azért az nem olyan egyszerű, főleg nekem! Eléggé válogatós vagyok, na meg persze nem akarok egy újabb csalódást sem. Igen a híres Harry Styles szívét összetörte egy lány. Nagy durranás. Nem értem miért vannak ezen fent akadva az emberek.
Miután visszatértem gondolataimból sietősebbre vettem a tempómat a stúdió felé, mivel mondtam hogy megint kiment a fejemből, ezért a fiúk ki lesznek akadva. Mondjuk annyira már nem hat meg, mindig rám pikkelnek. Megálltam a kereszteződésnél, és elgondolkoztam, hogy merre is menjek. Úgy döntöttem a parkon átvágok, mert az sokkal egyszerűbb és gyorsabb mint hogy megkerüljem. Arra vettem az irányt, majd ráléptem az ott lévő kavicsos kis ösvényre. A hangja lehet hogy mások számára idegesítő, de engem csak megnyugtat. Jó ezt a csendet hallani, örülök hogy nincs itt egy rajongó sem, ami mondjuk furcsa. De, ne értsetek félre imádom őket, de jó néha a nyugalom. Miközben sétáltam elkezdtem nézelődni. Ha már nyugalom van, ezt ki kell élveznem! A srácok csak meg kibírnak még 10 percet! A nagy csendben, egy kis szipogásra lettem figyelmes, ami felkeltette az érdeklődésemet. Elnéztem jobbra, ahol a padon egy körülbelül velem egy idős lányt láttam meg. Lassan és óvatosan felé vettem az irányt. Mikor odaértem, tudtam, hogy észrevette a jelenlétem, de nem nézett rám, csak tovább szipogott halkan. Leültem csendben a pad másik szélére. Olyan fél percig hallgattam, majd megszólaltam:
-Szia-szóltam neki kedvesen, de még mindig nem figyelt-Miért sírsz?-kérdeztem rá egyből, hátha erre a kérdésemre válaszol már. Abbahagyta a sírást, és rám emelte tekintetét. Mikor megláttam a szemeit és az arcát, nem túlzok ha azt mondom, hogy elbűvölt. Egyszerűen tökéletes volt. Nem érdekelt a vörös szeme a sok sírástól vagy a megviselt, fáradt arca. Még így is gyönyörű.
-Nem értenéd- szólt halkan. A hangja nagyon édesen csilingelt.
-Lehet, de elmondhatod-mosolyogtam rá kedvesen.
-Miért mondanám el egy vad idegennek?-hmm, igaza van.
-Harry Styles vagyok!-vigyorogtam rá-Na, most már nem vagyok idegen!-kacsintok rá, hogy kicsit jobb kedve legyen, mire ő is eleresztett egy félmosolyt, aminek nagyon örültem.
-Jessy Thomson- nézett rám kicsit mosolyogva- Miért érdekel ennyire mi van velem? Főleg egy ilyen híres embert?
-Ohh-szomorodtam el. Szóval tudta ki vagyok. Pedig azt hittem tudok vele nyugisan beszélni, és nem egy rajongó lesz.
-Nyugi én nem kezellek ezért másképpen- mondta nyugtatóan mikor látta a szomorúságom, és én erre csak kifújtam a hangosan a levegőt, mire kicsit felnevetett:
-Igazából csak kijöttem egy kicsit gondolkozni ide. Imádom ezt a parkot, egyszerűen gyönyörű! Mikor leültem hirtelen eszembe jutott minden, ami rossz történt velem. De nyugi már semmi baj!
-Mi rossz történhetett egy ilyen gyönyörű, mosolygós lánnyal?-vettem elő a legkedvesebb oldalam, amit csak kevesen ismertek.
-Nem voltam ám mindig ilyen. Tudod 11 éves koromban rákot diagnosztizáltak nálam. Ott teljesen összeomlottam. Azt hittem nincs remény, és megfogok halni. Kemoterápián kellet részt vennem, ami egyszerűen szörnyű volt. Szüleim is teljesen össze voltak törve, sőt az egész családom. 2 év után sikeresen kigyógyultam belőle. ár csak abba reménykedem, hogy nem újul ki rajtam megint! Te jó ég..miért mondom ezeket el? Nagyon sajnálom-kezdte el törölgetni a könnyeit majd közelebb húztam és megöleltem.
-Semmi baj! Hisz én kérdeztem, és örülök, hogy elmondtad nekem-néztem a szemébe. Újra megvillantott nekem gyönyörű mosolyát, amit ahányszor látok, egyre jobban tartom aranyosnak.
-Sajnálom Harry nekem most mennem kell! Örülök, hogy meghallgattál engem. Mindent köszönök!-ölelt meg újra, majd felállt a padról.
-Nincs mit megköszönnöd! Én örülök a találkozásnak. Ugye beszélünk még máskor is?-kérdeztem reménykedve.
-Hát persze, ha szeretnéd!- adott egy félmosolyt. Ezután megadtuk egymásnak a számunkat, majd elindultunk külön irányba. Miközben rohantam a stúdió felé (igen már tényleg szinte rohantam, mert nagyon késésbe vagyok) végig ő járt a fejemben. Nem ment ki a fejemből a gyönyörű kék szeme és a mosolya. Azt vettem csak észre, hogy már épp sétálok be a stúdióba, mikor hirtelen nekiütköztem valakiknek. Mikor felnéztem félve, csak három dühös szempárral találtam magam szemben..
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)